Az első Fantasztikus Négyes film egy terjesztést soha nem látott 1994-es, Roger Corman nevéhez köthető mű (itt majd sokan felhorkantok), amit csak a jogok megőrzése miatt készített akkoriban a Fox (a témáról létezik egy nagyon érdekes Doomed!: The Untold Story of Roger Corman's The Fantastic Four című dokumentumfilm).
A következő próbálkozás, már az ezredforduló hajnalán, az X-men és a Pókember filmek miatt berobbant (bocs, Penge, de na) szuperhős-láz hangulatában készült két film (a Fantasztikus Négyes, valamint a Fantasztikus Négyes és az Ezüst Utazó), amik, bár kellemesek voltak, nem arattak osztatlan sikert, és talán az idő sem bánt túl kegyesen velük (habár, utólag úgy érezhetjük, hogy az emberek sokkal jobban szeretik őket, mint mozis pályafutásuk idején).
A 2015-ös, az akkori trendnek megfelelően "dark'n'gritty", reboot sajnos még a rendezője szerint sem sikerült jól, bevallom én ki is kapcsoltam a felénél...
Ugyanitt megemlíteném a szerintem legjobb F4 filmet, a Hihetetlen Családot, ami persze nem direkt adaptáció, emiatt meg is könnyítette a saját dolgát azzal, hogy letekerte a Fantasztikusok kamu-tudományos aspektusát, de abból a szempontból nézve, hogy egy szuper-család dinamikája volt a középpontban, megfűszerezve a 60-as évek atompunk bájával, mégis tudni lehet, hogy a Parr család számára Richardsék voltak a követendő példa.
Viszont az új időszámítást jelentő Marvel Filmes Univerzumban mostanáig nem kapott saját filmet a Fantasztikus Négyes.
A Fantasztikus 4-es már nagyjából egy éve létezik és a figyelem középpontjában áll.
A tudományos csapat rakéta utazása és az őket ért baleset története - aminek köszönhetően különleges képességeiket szerezték - világszerte minden ember számára közismert, ahogy az is, hogy újonnan szerzett erejüket jóra használva, Fantasztikus Négyesként tevékenykednek.
Ekkor találkozunk a film négy főszereplőjével, ahol el is kezdhetjük a pozitívumok sorolását, mert a két órás játékidő alatt végig sikerült szépen egyensúlyban tartani a négy szereplő közötti hangsúlyt, ami egy szép írói/rendezői bravúr.
A legtöbb negatív felhang a film érkezése előtt a szereplő választásokat érte, de bevallom, engem akkor kezdett igazán érdekelni a film, amikor kiderült, hogy kik lesznek benne.
Pedro Pascal, mint Reed Richards, szerintem egy nagyon izgalmas választás, amit sajnos beárnyékol a mostani #pedropascalmindenbenszerepel trend, de akiben abszolút benne volt a potenciál, hogy a karizmatikus zseni családapát hozza.
Bár ez nem sikerül maradéktalanul, ezt én inkább az írás kontójára írnám, mivel az 'ál-tudományos sci-fi' tekerőt feltolták 11-re, ami már átcsúszik a blődbe, és ami miatt ez a Reed nem tűnt olyan okosnak, mint ahogy a képregényekben megszokhattuk. De én emiatt nem Pascalt hibáztatnám.
Vanessa Kirby Sue Storm-ja volt számomra a cast csúcspontja: abszolút hozza a határozott családanyát (szó szerint és átvitt értelemben is), aki nemhogy bírja a többiek tempóját, hanem néha még diktálja is. Semmennyire nem volt erőltetett, de mégis erős nőnek érződött.
Joseph Quinn szerintem egy nagyon karizmatikus színész, de sajnos ezt nem Johnny Storm megformálása miatt gondolom róla, amit itt is inkább a film számlájára írok. A poénjai nem ültek (ahogy érdekes módon a humor maga nem lett a film erőssége), a csajozása eröltetett volt, a haja meg fura (bocs, de nagyon szembeötlött). Az összképen nem rontott és nem tudnak olyan rossz karaktert írni neki, hogy antipatikus legyen, de sajnos őt éreztem a leggyengébbnek.
Ebon Moss-Bachrach viszont kellemesen hozta Ben Grimm figuráját, aki egy szerethető, néha béna, de abszolút csupaszív lény (badum-tss), akárcsak a képregényekben, és a CGI megvalósításba se tudnék sehol belekötni.
Aki attól félt, hogy az F4 film a Lény CGI miatt lesz rossz, fellélegezhet.
Julia Garner Ezüst Utazója kellemesen fenyegető volt, lehet hogy csak a sok ezüst miatt, de néha valamiért felötlött bennem a Robert Patrick féle T-1000…
A setting pedig visszarepített minket a 60-as évekbe, aminek én nagyon örültem, és ami - gondolom a Fantasztikusok jelenléte miatt - a már említett atompunk hangulatot teljes mértékben hozta, furcsa járművekkel, épületekkel, és a sok mindent megengedő tudományos-fantasztikus kütyükkel. Ahogy egyikőtök a boltban fogalmazott: ez a Jetsons környezet nagyon jónak tűnt már az előzetesek alapján is
A spoilerek elkerülése végett a történetbe csak annyira mennék bele, hogy érkezik Galactus, aki, bármilyen meglepő, fel akarja falni a Földet, a Fantasztikusok dolga pedig nyilván, hogy ezt megállítsák, vagy valahogy megússzák, amit nem csak a bolygófaló, de hírnöke, az Ezüst Utazó is megnehezít.
Annak ellenére is, hogy a film néha egészen szokatlan ritmussal dolgozik, amit abszolút pozitívumként éltem meg, mert emiatt néha egészen kiszámíthatatlan fordulatokat vesz a történet, azért időszakosan visszatérünk a ;;megszokott mederbe" amit már a megannyi Marvel film után azért elég jól megismertünk, emiatt például a bunyók nagyrészénél olykor eszembe jutott, hogy mit kéne enni a film után, de azért nem annyira, hogy ez megpecsételje a filmet.
Ki kell viszont emelnem, hogy azért emlegetem ennyit az ál-tudományos sci-fi dolgokat, mert szerintem egy F4 filmadaptációnak ez az egyik legnehezebb dolga: úgy átadni a képregényben a Lee-Kirby páros által megkezdett hajmeresztő tudományos összevisszaságokat, hogy az a mozinézők számára is hihető legyen, de legalábbis ne menjen az élvezet rovására. Nem mondom, itt sokszor rezgett a léc, de ez az aspektus hozta a film legtöbb meglepő fordulatát.
Amit leginkább sajnáltam, hogy Michael Giacchino - aki az egyik kedvenc zeneszerzőm, többek között a fent említett Hihetetlen család miatt - vagy nem kapott, vagy nem kért elég teret ahhoz, hogy többször durrogtassa az egyébként tök izgalmas témáit, amiket a filmhez szerzett.
Van itt ártatlan izgalom, drámával teli leszámolásokat tökéletesen aláfestő részek, meg persze a trailerben is szereplő FANTASTIC FOOOOUUUUUR kórus, amiket a film szerintem sokkal kevesebbszer használ, mint lehetett volna. Ettől függetlenül hazafelé a soundtracket dudorásztam.
Mindenféle spoiler nélkül: a Fantasztikus 4-es: Első Lépések egy önálló film. Nem szükséges hozzá semmilyen elöismeret, ami sokaknak negatívum lesz, de én örültem egy olyan szuperhős filmnek, ami elsősorban film akar lenni, nem pedig valaminek az előzménye/folytatása/spin-off-ja, még ha tudjuk is, hogy ,,a Fantasztikus Négyes még visszatér”.
Matt Shakman rendező és csapata egy abszolút élvezhető, könnyed nyári blockbustert hozott össze, ami nem mond semmi újat, mégis jólesik a sok kacifántos újragondolás között.
A végén a Jack Kirby előtti tisztelgés pedig libabőr!
Bence
