Bejelentkezés

Kosár

 x 

A kosár üres

SPIDER-MAN FOREVER:  4. SZÁM

Írta: H. Tomi

1:

1/

A múlt. G: -Szegény Harry! Annyira sajnálom őt, Peter! Mi történhetett vele, amitől ilyen... ilyen kétségbeesetté vált?

P: -Lehet, hogy sose tudjuk meg, Gwen. Te mit gondolsz, Mary Jane?

MJ: -Nem tudom, Peter. Tényleg nem tudom.

2/

Kis idő múlva...

( a Kávébab előtt) MJ: -Mi lesz most Harryvel, Peter?

P: -Nem tudom, Mary Jane. Csak reménykedhetünk, hogy ebből is kilábal ugyanúgy, ahogy a múltkoriból is. * Káros utóhatások nélkül.

* lásd az Amazing #96-98.

3/

(odabenn) MJ: - Kicsit bűntudatom van... nem tudtam kiverni a fejemből, hogy a múltkor nekem is részem volt abban, ami Harryvel történt. És most...

P: - Ha ahhoz volt is valami közöd, Mary Jane, ez most teljesen más eset.

4/

P: - Hiszen itt még csak itt sem voltunk.

G: - Lehet, hogy pont ez volt a baj.

P: - Igen... lehet.

5/

MJ: - Kösz a kólát, Peter. De most inkább egyedül szeretnék maradni. Sziasztok.

G: - Szia, Mary Jane.

2:

1/

P: - Milyen régen voltunk már kettesben.

G: - Igen. Akkor, amikor elvittél a Central Parkba hintón.* Az olyan nagyon szép volt, Peter.

*lásd a Webspinners # 1-ben a "Csók" című történetet.

2/

G: - Másnap Kanadába kellett menned * és azóta nem is beszéltünk.

P: - Bár nagyon most sem lesz rá időnk, mert nekem most el kell ugranom a Harsonába leadni a képeket, amiket a Hulkról csináltam.

G: - Nem baj, addig én hazamegyek venni pár dolgot holnapra, de utána átugrom hozzád, jó?

P: - Persze, Gwendy. Aztán majd elmegyünk valahova, ahol nyugodtam tudunk beszélgetni és végre kettesben lehetünk. Lesz egy meglepetésem is a számodra.

* ahol a Hulk tombolt -lásd az Amazing # 119-et.

3/

G: - Meglepetés? Kíváncsivá tesz, Mr. Parker! Élek-halok a meglepetésekért. Már alig várom!

{ P: -Ma este fogom megmondani neki, hogy felnőttem végre és hogy nagyon szeretném, ha hozzám jönne feleségül. Szeretném, ha minden tökéletes lenne erre az estére. Remélem ma este igazán boldoggá tudom tenni Gwendyt. Ez a legkevesebb, amit megérdemel tőlem azért a sok csodálatos dologért, amit neki köszönhettem.}

4/

G: - Mi ez az elmerengés, Peter? Csak nem a jövőn tűnödsz?

P: - De, valami olyasmin.

G: - Pillanatnyilag elég, ha a közeljövőn gondolkozol, hogy leszel-e olyan állapotban estére, hogy elmehessünk valahová. Elég betegnek tűnsz.

5/

P: - Áh, semmi, csak egy kis megfázás. Tudod, a kanadai klíma. Nem szoktam hozzá, hogy olyan hidegben rohangáljak. { - Főleg nem egy szál piros-kék sztreccs gatyában. }

6/

P: - Na, nekem mennem kell leadni a képeket. Aztán nálam találkozunk, jó?

3:

1/

G: - Rendben van, várni foglak.

P: - Vigyázz magadra.

2/

Kis idő múlva...

( Gwen lép be az ajtaján) G: - Olyan üres ez a lakás, amióta apu meghalt. Mintha azóta semmi sem lenne ugyanolyan itt.

3/

G: - Vajon milyen meglepetése lehet Peternek? Ahogy mondta ezt, olyan volt, mintha végre rászánta volna magát, hogy elvegyen feleségül. De ahogy Petert ismerem, sajnos erről csak álmodozhatok. Pedig milyen jó lenne...

4/

G: - Angliába is ezért költöztem pár hónapja *, mert azt hittem sose szánja rá magát. De visszajöttem, mert rájöttem, hogy túl önző voltam, hogy ezt elvárjam tőle akkor még. És azért is, mert annyira hiányzott.

* lásd az Amazing # 94-et.

5/

G: - Akár elvesz feleségül, akár nem, akkor is nagyon szeretem Petert és bárhogy is dönt, sosem fogom őt elhagyni többet. Együtt maradunk mindörökre.

6/

G: - Boldogok leszünk, lesz három gyerekünk, két fiú és egy lány- Peter, Ben és a kis Gwendy-, nagyon fogjuk szeretni őket és boldogan élünk, míg meg nem halunk. Mint a mesében.

4:

1/

G: - Annyira boldog lennék, ha ez a meglepetése tényleg az lenne, hogy... ( megcsörren a telefon) Hmm? Vajon ki lehet?

2/

G: - Tessék! Jill? Te vagy az? Szia! Mi újság odahaza?

3/

G: - Kösz, mi jól vagyunk. Peter épp most jött vissza egy fotós megbizatásból Kanadából és a mai estét elég romantikusra tervezzük. Épp olyanra, amilyenekről meséltem neked, amikor kinn voltam nálatok Angliában.

4/

G: - Igen, Peter nem változott semmit. Ugyanolyan csodálatos fiú, mint amikor legutóbb beszéltem róla. Egyszer neked is meg kéne ismerned! Habár, ha arra gondolok, hogy te még csak 16 vagy, talán jobb, ha mégsem. Ebben a korban a lányok túlzottan is hajlamosak lelkesedni!

5/

G: - Mi van Paullal, megnyugodott már? Egyre mogorvább volt, amikor ott voltam.

6/

J: - Nem miattad volt. Valami rossz társaságba keveredett akkoriban. Sajnos még mindig eljár velük és csak egyre rosszabb lesz a helyzet. De én azért szívesen megismerném egyszer azt a te híres Peteredet.

7/

G: - Talán még annak is eljön egyszer az ideje. Most mennem kell Jill, puszilom Arthur bácsit.

J: - Átadom és én is Petert!

G: - Nana! Vigyázz, kislány! De azért én is átadom. Szia!

8/

G: - Jill olyan kedves lány... nagyon szeretem őt. Ő volt az egyik igazi támaszom, amikor kinn laktam Arthur bácsinál.

5:

1/

G: - Nagyon jókat beszélgettünk... igazán értelmes lány. És megígérte, hogy egyszer ő is ellátogat majd ide. Nekem sosem volt testvérem... jó lenne, ha lenne egy olyan húgom, mint Jill.

2/

( Pókember hálóhintázik) P: - Jólesett még ücsörögni egy kicsit. Tényleg beteg lehetek, úgy szédülök. És mi lehet Harryvel? Ez most sokkal komolyabbnak tűnt nála, mint az előző esete.

3/

P: - És Norman... mintha megint kezdene bekattanni. Ahogy nézett rám... és ahogy viselkedett! Mintha kezdene visszatérni a memóriája. És ez nagyon rossz hír.

4/

P: - Ő az egyetlen, aki tudja, hogy ki vagyok... és mindenre képes! Egy elmebeteg, aki akár a családomat, a barátaimat is képes felhasználni ellenem! De ezt nem engedhetem meg!

5/

P: - Talán jó lenne még most elmenni hozzá és megelőzni a bajt! Csírájában fojtani el a lehetőségét, hogy... De mit tennék? Mit tehetnék? Mondjam azt neki, hogy "Norman, nem szabad" ? Lehet, hogy éppen ezzel billenteném át a határon.

6/

P: - Nem, nem tehetek egyelőre semmit. Ez az őrjítő az egészben. Csak akkor léphetek, ha már tett ellenem valamit. És, ha tett... az már régen rossz.

7/

P: - Félek, hogy valami nagy baj fog történni... De most mégsem tehetek semmit. Még nem. Csak imádkozhatok, hogy ezúttal tévedek és minden megoldódik majd magától. Mint a mesében.

6:

1/

Máshol...

( Gwen készülődik) G: - Ideje indulnom Peterhez. Bár még korán van, de most van kedvem sétálni egyet. Kiszellőztetni a fejem. Annyi minden kavarog benne...

2/

(újra megcsörren a telefon) G: - Mi? Megint telefon? Csak nem Peter az? Remélem nem akarja lemondani a randit. Nem hagynám ki a világért sem!

3/

G: - Tessék!

MJ: - Szia, Gwen! Mary Jane vagyok!

4/

G: - Szia!

MJ: - Most jövök Harrytől.

G: - Harrytől? Hogyhogy?

5/

MJ: - Igen, tudom, hogy Norman kirúgott bennünket, de nem tudtam nyugodni, hogy mégis valahogy miattam is van ez az egész és látni akartam Harryt, beszélni akartam vele. De amikor odaértem, csak azt láttam, hogy Norman úgy rohant ki a házból, mint akit kisértetek üldöznek. Olyan volt, mint egy őrűlt, Gwen!

6/

MJ: - Szinte ijesztő volt, be sem mertem menni utána...

G: - Nyugodj meg Mary Jane, biztos csak a szokásos dührohama jött rá.

MJ: - Úgy gondolod?

G: - Persze. Ne félj, nem lesz semmi baj.

7:

1/

MJ: - Kösz, Gwen. Szép tőled, hogy próbálsz megnyugtatni. Örülök, hogy ilyen rendes barátnőm van, mint te.

G: - Kösz, Mary Jane, ez fordítva is igaz.

2/

G: - De ne haragudj, most indulnom kell Peterhez.

MJ: - Menj csak és add át neki az üdvözletemet.

G: - Átadom. Szia.

3/

MJ: - Szia, Gwen.

4/

G: - Rendes lány ez a Mary Jane. Eleinte féltem, hogy Peter inkább őt választja barátnőjének, mint engem. Azt hittem Mary Jane vadócsága, léhasága leveszi Petert a lábáról.

5/

G: - De most már tudom, hogy a léha felszín mögött komoly belső húzódik meg... komoly és értékes. Örülök, hogy ilyen barátnőm van.

6/

G: - De most már tényleg mennem kell. Még mindig korán van egy kicsit, de amit ma Peter sejtetni engedett... nem tudok itt tovább ülni.

7/

G: - Most mindennél jobban várom, hogy találkozhassak és beszélgethessek vele.

8:

1/

A " jelen".

ÚJRA LEÉLHETŐ ÉLETEK

2. RÉSZ: A MÁSODIK LEHETŐSÉG

P: - GWEN! Soha többé nem engedlek el! Soha!!

9:

1/

G: - Peter! Megijesztesz...

P: - Gwen! Ha meg tudnám magyarázni...

2/

G: - Megmagyarázni? Mit, Peter?

P: - Tudod milyen nap van ma... ? { -Ma van a halálod napja!}

G: - Nem! Milyen?

3/

P: - A... a... Gwendy! Gyere ide... szoríts magadhoz... és soha ne engedj el!! Kérlek!! Soha ne engedj el...

4/

P: - Annyi mindent szeretnék mondani... !

G: - Lesz még rá időnk bőven, édes.

P: - Nem! Illetve... nem tudom biztosan... de...

5/

G: - Peter... nincs semmi bajod? Jól érzed magad? Gyere, menjünk el hozzád, ott majd...

P: - Ne!! Ne! Ne menj oda! Bárhova, csak oda ne!

6/

G: - De miért? Peter, mi van veled?

10:

1/

P: - Gwen... nem tudom megmagyarázni neked... el se hinnéd, különben... és annyira fájna... nem akarlak bántani... én is...

G: - Te is?? Miért, ki bántott már?

3/

P: - Már? Nem, Gwen... nem. Kérlek... hagyjuk ezt... inkább... inkább menjünk el valahova... sétálni, vagy hozzátok.

G: -Menjünk el sétálni?

P: - Igen. Vagy szórakozni valahova. Hiszen sose tudhatjuk, hogy mit hoz a holnap.

4/

{ P: - Hogy is magyarázhatnám meg neki? Anélkül, hogy fájdalmat okoznék neki? Vagy akár azzal együtt is!}

5/

{ P: - hogy én nem az a Peter Parker vagyok, akit te ismersz... illetve ugyanaz vagyok, de nem a jelenből... mert van egy istenszerű, mindenható lény, a Túlontúli, aki elhozott engem ide a jövőből... egy jövőből, amiben te már nem létezel... mert épp a mai napon megölt téged a Zöld Manó... úgyhogy ez életed utolsó napja... és... és... áhh, nem megy! Semmi értelme!}

11:

1/

G: - Szóval... mi volt a Harsonában? Megvették a fotóidat?

P: - Igen... azt hiszem.

G: - Azt hiszed?

P: - Hát... úgy emlékszem...

2/

P: - Figyelj, Gwen, tudnod kell, hogy nagyon szeretlek. Még így, ennyi idő után is.

G: - Mennyi idő után? Még alig pár éve vagyok a barátnőd. Vagy ezt már sokallod?

P: - Nem, dehogyis! Csak úgy érzem nagyon kevés időt töltöttünk együtt.

3/

P: - Sokkal többet kellett volna együtt lennünk... többet beszélgetnünk, mindent. És, ha ez jelent neked valamit, én lennék a legboldogabb ember a világon, ha hozzám jönnél feleségül. És ezt igazán tiszta szívemből mondom.

4/

G: - Peter! Komolyan? Tényleg? Azt hittem sose szánod rá magad, hogy megkérj! Mitől ez a hirtelen elhatározás?

P: - Mindig is akartam... csak sosem volt merszem kimondani. De úgy érzem tartozom annyival, hogy elmondjam neked.

5/

G: - Peter, annyira szeretlek!

P: - Én is, Gwendy... én is.

6/

{P: - Hogy is mondhatnám meg neki, hogyha ez a mai nap tragikusan végződne... legalább ennyi örömet akarok szerezni neki... hogy tudja, hogy igazán szeretem... hogy igazán szerettem... }

7/

{ P: - És a szörnyű az az, hogy nem kérhetek tőle bocsánatot, amiért nem tudtam megmenteni... szeretnék a lába elé borulni és úgy könyörögni a bocsánatáért, amiért cserbenhagytam... de nem tehetem, hiszen azt se tudná miről beszélek!}

12:

1/

Később...

G: - Az első dolgom lesz elújságolni a jó hírt a rokonaimnak Angliában!

P: - Tényleg, hogy van Jill?

2/

G: - Jill? Milyen Jill?

P: - Hát az unokahúgod.

G: - Honnan tudod, hogy van unokahúgom? Én sosem beszéltem róla!

3/

P: - Én... ööö... az apád említette egyszer és...

G: - Peter, sosem tudtál hazudni! Honnan tudsz te róla? Mi ez az egész?

4/

( épp benyitnak a Kávébabba. Flash eléjük ugrik Mary Jane-nel) F: - Sziasztok! De jó, hogy jöttök! Mary Jane úgyis épp most megy el.

MJ: - Így van, emberek, megint lemaradtok a jóról!

5/

MJ: - Miért bámulsz így rám, Peter? Ha én lennék Gwen helyében, most nagyon furcsán néznék rád!

P: - Öö, bocs, Mary Jane, nem azért volt, csak... emlékeztettél valakire...

6/

MJ: - Emlékeztettelek valakire?? Én? Az kizárt, haver. Belőlem még csak hasonló sincs!

{ P: - Ez tényleg igaz.}

13:

1/

F: - Üljetek le, lányok!

G: - Flash!

F: - Jól van, na! Csak vicceltem. Hogy vagytok?

2/

G: - Igazán jól! Peter épp most...

P: - Gwen... még ne...

G: - Mi van édes, máris meggondoltad magad?

3/

P: - Dehogy! Bárcsak...

G: - Bárcsak mi?

P: - Soha nem gondolnám meg magam. Soha.

4/

G: - Míg a halál el nem választ, igaz?

P: - Ó, Gwendy... !

G: - Mi van veled, Peter? Te sírsz? Azok igazi könnyek?

5/

{ P: - Nem tudom lerázni a gondolatot, hogy mi lesz, ha nem sikerül?

Mi lesz, ha nem sikerül megmentenem... most sem? Akárhogy is vigyázok rá... akárhogy is próbálom... lehet, hogy ma is meg kell halnia?}

6/

{ P: - Újra végig kell szenvednie azt a dolgot? Bár neki ez nem " újra", nekem mégis olyan érzés, mintha ez a második lenne neki is, csak az elsőt már elfelejtette. Mindent... MINDENT el fogok követni, hogy ezúttal másképp történjen! De, ha az is kevés lenne... }

7/

P: - Gwen... annyira szeretlek... és... olyan nagyon sajnálom... olyan nagyon... !!!

14:

1/

G: - Mit sajnálsz, Peter?

F: - Hogy mit? Hát azt, hogy itt lógatja az orrát, ahelyett, hogy örülne, hogy az övé a legtutibb csaj a világon!

2/

F: - Öregem, te aztán nem vagy könnyű eset! Mi lehet akkora baj ami ennyire letör, miközben egy ilyen szőke angyal ül itt a jobbodon?

{ P: - Pont az, Flash, hogy nem lehetek benne biztos, hogy itt lesz még holnap is. De igaza van. Én mindent meg fogok tenni. Bíznom kell magamban. Sokkal tapasztaltabb vagyok, mint akkor és ismerem a körülményeket is. Most menni fog! Mennie kell!! Bár nem tudom van-e jogom hozzá, hogy megváltoztassam a múltat? Áh, a francba az egésszel!! Meg kell mentenem és kész!}

3/

P: - Igazad van, Flash. Semmi sem lehet olyan rossz, hogy ezt a napot búslakodásra vesztegessük.

G: - Ez a beszéd, Peter! Örülök, hogy végre jobb kedved lett!

4/

F: - Akkor most mi lesz? Megy a buli reggelig?

G: - Ez Mary Jane-ről ragadt rád, mi?

5/

F: - Nem tagadom. Az a kiscsaj tudja hogy kell élni! Ne mondd Peter, hogy téged hidegen hagy!

P: - Nem mondom... { Bár akkor még fogalmam sem volt róla... }

6/

G: - Peter! Még féltékeny leszek! Csak nem... csak nem ezért mondtad, hogy "sajnálod"?

P: - Nem. Dehogy!

7/

G: - Akkor miért?

P: - Gwen... ne kérdezd! Kérlek! Úgyse hinnéd el... de esküszöm neked, hogy holnap megmagyarázok mindent! Ha megkérdezed holnap is... akkor mindent el fogok mondani. Igérem!

8/

P: - Nagyon nagy örömmel el fogok mondani mindent... ha megkérdezed holnap is.

15:

1/

( berobban az ajtó, négy fickó ugrik be fegyverekkel) - Senki sem mozdul!

2/

- Ide a pénzeket, ékszereket, mindent!

( Peter megpróbál kisurranni. Észreveszik) - Te meg mit gondolsz, hová mész?

P: - Csak a...

3/

( leütik a pisztollyal) - Pofa be!

4/

G: - Peter!!

-Egy mozdulatot se! ( Peter lenn marad, a bandita elkapja Gwen karját)

5/

( Flash odaugrik) F: - Hozzá ne merj nyúlni!

- Még egy hős? Megkapod te is a magadét!

6/

( Gwent elengedi és leüti Flasht is. A másik Gwenre fogja a pisztolyt) - Nem tréfálunk! Egy rossz mozdulat és lövünk! Ide a lóvét!

7/

( Peter bekúszik az asztal alá) P: - Át kell öltöznöm azonnal! Gwen veszélyben van! És mindenki más is!

16:

1/

( előugrik, az egyiket azonnal leüti) - Mi a... ?!

2/

- Ez a Pókember!!

- Hé! Erről nem volt szó!

3/

( Pókember behálózza a másodikat is, a pisztolyát és a fejét egyszerre)

- Most mi legyen?? Nincs semmi esélyünk!!

- Kuss! Én gondoltam mindenre!

4/

( Pókember leüti a behálózottat is, Flash nézi)

F: - Pókember... mindig a legjobbkor bukkan fel. De még sosem láttam ennyire komornak... ennyire elszántnak! Egyetlen szó sem hagyta el az ajkát egész végig! Ez nem vall rá!

5/

- Ezt védd ki, te hős! ( elővesz a harmadik egy bombát a zsebéből és eldobja a sarokba)

P: - NE!!

6/

( emberek elugranak, robbanás)

7/

( az épület kezd beomlani. Kitör a pánik) - Segítség!

- Betemet minket!

- Végünk!!

8/

( Pókember odaugrik és megtartja a hátával és a kezeivel a fő tartóoszlopot)

17:

1/

( a nagyszájú harmadik eléáll a pisztollyal) - Na most mi lesz, te hős? Most már nem ugrándozol annyira, mi? Na mi lesz? Tudom, hogy el tudnál ugrani a golyó elől, de akkor az egész épület beomlana és maga alá temetne mindenkit!

2/

- Egy ilyen ember, mint te ezt nem engedheted meg! Inkább meghalsz itt tehetetlenül állva. Belenézve a halál torkába. Látom, hogy ég a szemedben a gyűlölet. A tehetetlen düh!

3/

- Gyerünk, mire vársz? Üss meg! Hálózz be! Verj szét! És nézd végig, ahogy emberek halnak meg miattad! Na mi lesz?! Mozdulj már!!

4/

- Vagy inkább a halál? Rendben van. Ahogy akarod.

{ P: - Nem tudok mit tenni. Ez most itt meg fog ölni. De nem hagyhatok ennyi embert elpusztulni.}

5/

- Kapsz még egy lehetőséget. Hármat számolok és csak akkor lövök!

{ P: - De mi lesz, ha lelő? Akkor is összeesek és meghal mindenki.}

6/

- Egy...

{ P: - Gwendy is. És ugyanúgy az én hibámból.}

7/

- Kettő...

{ P: - Mit tegyek most? Mit??}

8/

- Három!

( Peter összeszorítja a szemét) P: - ÁÁÁÁÁ!

18:

1/

( Gwen odaugrik és fejbeveri egy üveggel) G: - Te szemét!

P: - Mi... ?!

2/

( a bandita nem ájul el, csak megroggyan) -Te kis rohadék! Most megkapod a ...

3/

( berohan egy rendőr) - Mi volt az a robban... hé!

4/

- Egy zsaru! (egyből lő is a harmadik, a rendőr beugrik a pult mögé)

5/

( a negyedik fickó megelégeli) - Elég volt! Tűnjünk el innen!!

- Oké! De ezt a kis cafkát magunkkal visszük biztosíttékként! (elkapja Gwent)

G: - Ne!

6/

- Gyerünk! Addig úgysem mer lőni a zsaru, amíg a hölgy előttünk van!

- Mi lesz a többiekkel?

- Mi lenne? Nagy fiúk már, tudnak vigyázni magukra!

7/

{ P: - Elviszik Gwent! Most mégis hiába volt minden, meg fog halni!} - Neeeeem!!!

19:

1/

- Eltűntek!

- De az épület... még mindig... !

-P: - Kifelé, mindenki! Gyorsan!

2/

( a rendőr ugrik ki elsőnek, épp indulnak egy kocsival, utánuk lő)

3/

( a sofőr megrándul) - Eltalált! A fene enné meg, eltalált!

- Tarts ki! El kell tűnnünk innen!

4/

- Nem bírom... !

- Inkább a villamos szék?? Amit itt műveltünk, azért már ez a legkevesebb, amit kaphatunk! Úgyhogy pofa be és hajts!

5/

A Kávébab.

P: - Kinn van mindenki? Na végre!

6/

( elugrik, a ház egy része leomlik)

7/

( kitántorog a romok közül, mindenki bámulja. A rendőr előre mutat) - Arra mentek!

P: - Gwen!!

20:

1/

( a sofőr felnyög)  Rosszul vagyok... kezd elsötétülni minden...

- Hé! Nehogy beadd itt nekem a kulcsot!

2/

( a sofőr eldől) - Hallod?? ÁÁÁHH!

3/

( a kocsi egy házfalnak csapódik)

4/

( Gwen kitámolyog belőle) - Aaahh, a fejem! Velük mi van? Ez kezd magához térni!

5/

G: - El kell tűnnöm azonnal! De hova menjek? Visszamenni nem merek. Túl messze is van. De Peter itt lakik nem messze. Odamegyek. Ott nem találhat meg senki!

6/

( elindul) G: - Bár Peter megkért, hogy ne menjek oda... de erre nyilván nem gondolt, hogy ilyen vészhelyzet lesz! Az a legbiztonságosabb hely pillanatnyilag. Végül is mi bajom lehetne, ami ennél rosszabb?

21:

1/

Ugyanakkor...

( Pókember hálóhintázik előre) P: - Most mi legyen? Hol keressem?? Menjek utána? Vagy menjek haza? Ha a Zöld Manó fogja megölni, akkor alighanem otthonról fogja elvinni, ahogy annak idején. De mi van, ha most nem is ő fogja megölni? Mi van, ha ezek a banditák lelövik útközben??

2/

P: - Utánuk kell mennem... a többit majd meglátjuk! Minden jobb, mint találgatni!

3/

Kicsivel odébb...

( Gwen liheg az ablaknál, nézi, hogy követték-e) G: - Itt vagyok, végre! Remélem Peter ide fog jönni!

4/

G: - Még mindig szédülök kicsit. De telefonálnom kell a rendőrségre! ( ahogy elfordul az ablaktól, a Zöld Manó tűnik fel a háttérben)

5/

Egy perccel később...

( kirobban az ablak, a Zöld Manó elviszi Gwent)

6/

Ugyanabban a pillanatban...

( Pókember áll a kocsinál) - A sofőr halott. A másik eltűnt. És Gwen sincs itt! Meg kell találnom őt! Meg kell!! Csak két utcányira lakom innen. Egy perc alatt otthon vagyok! Ha Gwen odament...

22:

1/

P: - Nagyon remélem, hogy nem ment oda... kértem, hogy ne menjen... de ilyen esetben emlékszik-e rá? Vagy felfogja-e? Hisz nem mondtam neki semmit!

2/

P: - De ha most odamegyek, azzal megváltoztatom a múltat és... áhh, a fenébe is! Mi változhat meg?! Mi lehet rosszabb annál, mint hogy Gwen meghal?? Mit veszthetek? Semmit!!

3/

Egy perccel később... ( odaér az ablakhoz, benéz) P: - Elkéstem!!

4/

P: - ELKÉSTEM!!! Már itt volt a Zöld Manó és elvitte!! Elvitte!!

5/

P: - Azonnal... a Brooklyn-híd!! Odavitte! Oda kell érnem! Meg kell mentenem! ( elugrik)

6/

P: - Kérlek, istenem, hagyd, hogy most megmenthessem!! Nem halhat meg... újra!!

23:

1/

P: - Oda kell érnem!! Muszáj! Muszáj!!!

2/

P: - Már csak pár perc és ott vagyok!! Tarts ki, Gwendy, tarts ki!!

3/

P: - Ott van! Ugyanúgy, mint akkor... Gwen fekszik és fölötte áll a Manó! De most nem fogja ledobni onnan! Esküszöm, hogy nem!!

4/

P: - Osborn!!

ZM: - Mi a baj, kedves Pókemberem? Dühösnek tűnsz!

P: - Te állat!! Nem, hagyom, hogy megtedd!! Érted??!

Nem hagyom!! ( odaér)

5/

ZM: - Csak nem a barátnődet félted? ( beleüt Pókember arcába, de az meg sem rendül, annyira elszánt)

P: - Nem tudsz megállítani!! Semmivel! ( visszaüt, a Zöld Manó leesik a híd tetejéről) P: - Semmivel!!

6/

( maga alá irányítja a röpdeszkáját, rááll)

7/

P: - Gwen! Gwen! Jól vagy?! Mondj valamit!!

24:

1/

( a Zöld Manó visszarepül) ZM: - Most végzek veled!! Mindkettőtökkel!

P: - Nem! Nem engedem! Mégegyszer nem! ( Pókember tesz egy lépést felé, a Zöld Manó egy tökbombát dob Gwen és Pókember közé.)

2/

( Pókember a földre dobja magát, Gwent a légnyomás átveti a szélen) P: - NEEEEEM!!!

3/

( Utánaugrik a szélre és leveti magát a mélybe)

4/

{ P: - Nem lőhetek ki hálót utána! Akkor lehet, hogy meghalna! De... túl messze van! A robbanás ereje engem is hátravetett! Nem érem utol!! Bele fog csapódni a vízbe, mielőtt elérném! És akkor biztosan meghal a becsapódás erejétől!}

5/

{ P: - Muszáj megkockáztatnom a hálót! Nincs más választásom! Talán ilyen közelről már nem lesz semmi baj... ( kilő egy hálót Gwenre és azzal egyszerre fölfelé is a hídra)

6/

P: - Megvan! Le kell jutnunk a partra! Nincs semmi baja! Nincs semmi baja!

7/

( leteszi a parton) P: - Nem mozdul! Ne! Istenem! Kérlek ne engedd!! Ne legyen semmi baja! Most ne! Ne! Nem tudnám még egyszer elviselni ugyanezt!

8/

P: - NEEEEM!!!!!!!!!!

25:

1/

( könnyekkel a szemében) P:- Gwendy! Gwendy, kérlek, nyisd ki a szemed! Nézz rám! Szólj hozzám!

2/

P: - Vagy csak mozdulj meg! Kérlek! Nagyon kérlek... ( zokogás)

3/

P: - Nem halhatsz meg megint... nem mehetsz el... nem hagyhatsz el újra... Annyira egyedül leszek és... és...

4/

P: - Gwen... ( ráborul a karjában tartott élettelen testre- messziről mutatva)

5/

P: - Nem bírom újra elviselni, hogy elveszítelek... nem bírom... Megint meghaltál... és megint énmiattam.

6/

P: - Minden tudásom... minden képességem kevés volt hozzá, hogy megmentselek... megint. Sok-sok évig úgy hiányoztál nekem, mintha egy darabot kitéptek volna belőlem.

7/

P: - És most, hogy már azt hittem a seb némileg begyógyult... Most feltépődött újra.

26:

1/

P: - Lehet, hogy semmiféleképpen nem menthettelek volna meg? Lehet, hogy mégis van sors könyve és abban meg van írva, hogy ma meghalsz?

2/

P: - Lehet, hogy bármit is tettem volna, semmiképpen nem menthettelek volna meg? Lehet, hogy több esélyem lett volna, ha ide se jövök?

3/

P: - Lehet, hogy akkor Osborn nem dobta volna őt le és ha nem volt már akkor is halott, akkor ő jött volna utánam, itt hagyva Gwendyt? Lehet, hogy ha nem jövök ide, azzal megmenthettem volna? Ja... lehet.

4/

P: - De megkockáztathattam volna ezt? Inkább megtettem mindent... tényleg mindent, hogy megmentsem.

5/

P: - De az is kevés volt. Még a jövőbeli tudásom is kevés volt hozzá, hogy megmentsem őt.

6/

P: - Sajnálom, Gwendy... annyira sajnálom... Kérlek... bocsáss meg nekem... még ez egyszer.

27:

1/

Percek ( talán órák) múlva...

P: - És most mi legyen? Menjek a Zöld Manó után és öljem meg, ahogy régen? Hiszen, ha nem megyek, akkor életben maradna. Habár, úgyis él most is, mégis.

2/

P: - Vagy tegyek róla, hogy ne élje túl azt a sérülést? Rengeteg bajtól menteném meg magam. Se klónok, se semmi... de nem, erre még gondolni sem fogok.

3/

P: - Nem vehetem el senki életét, még az olyan gazemberekét sem, mint Norman Osborn. De... a gyerekünk... akkor élne a gyerekünk is...

4/

P: - Ha választanom kéne Osborn és a gyerekem között, mit választanék?

5/

P: - Van jogom dönteni? Miért? Miért hozott ide engem a Túlontúli? Miért adott a kezembe ilyen döntést?

6/

P: - Ki vagyok én, hogy eldönthessem ki éljen és ki nem? Én nem is ide tartozom! Ez csak a múltam! Ez nem az én életem többé!

7/

P: - Mintha csak egy régi filmfelvételt néznék... aminek a forgatásába én is beleszólhatok! De én nem akarok beleszólni!

8/

P: - Hol vagy, Túlontúli? Vigyél vissza! Hallod?! Azonnal vigyél...

28:

1/

P: - ... vissza! ( egy étteremben ül civilben a Túlontúlival szemben) - Miért?? Miért vittél engem vissza oda? Miért, ha semmi sem változhatott meg?! Miért???

2/

T: - Megadtam neked a lehetőséget Peter, hogy még egyszer láthasd őt. Hogy beszélhess vele. Hogy magadhoz öleld. Hogy behozd mindazt az időt, amit elvesztegettél azon a utolsó sorsdöntő napon.

3/

T: - Ha emlékszel, alig tértél haza Kanadából, akkor egyszer találkoztál vele Harry mellett és többet nem láttad őt élve.

4/

T: - Most leélhetted azt a napot úgy, ahogy azóta mindig is szeretted volna. Nos... majdnem úgy.

5/

T: - Ahogy évekig bánkódtál, hogy ha már így kellett történnie, legalább az utolsó napot töltötted volna el vele teljesen.

6/

T: - Most kaptál még egy napot, kaptál egy igazi ajándékot, hogy életetek legfontosabb napját együtt tölthettétek. Hogy még egyszer láthattad őt. És érinthetted őt. A szemébe nézhettél és foghattad a kezét és simogathattad az arcát, a haját, megcsókolhattad őt.

7/

T: - Igaz, ennek az a fájdalom volt az ára, amit át kellett élned az elvesztésével újra.

8/

T: - De mondd meg nekem Peter... nem ért meg ennyit?

P: - De... ( könnyekkel a szemében) megérte. Nagyon megérte...

9/

P: - Köszönöm...

VÉGE

Kosár

 x 

A kosár üres

Keresés

Bejelentkezés

Képregényboltunk

Megnyílt a Kingpin képregénybolt!

1211 Budapest, II. Rákóczi F. út 107-115/C
 

Nyitvatartás:

  • szerdánként 12-19 óráig
  • szombatonként 11-15 óráig
Néhány termékünk postázását nem vállaljuk, ezeket kizárólag boltunkban van lehetőség megvásárolni.

Események

53. Fővárosi Képregénybörze

KMO

2024. 07. 07. 

 

 

 

 

 

Előkészületben

  • Hihetetlen Pókember 2024/3 különszám
    Megjelenés: 2024. június eleje
    Lee-Ditko Pókember 2.
    ldp2 00ldp2 000
    Megjelenés: 2024. május vége
    Marvel Legendák 32.
    ml32 00
    Megjelenés: 2024. június közepe
    Marvel albumok 14: Hulk
    ma14 00
    Megjelenés: 2024. június közepe

    Peter Parker Pókember 19.
    Megjelenés: 2024. július 
    Marvel+ 10.
    Megjelenés: 2024. július



Státusz

KÖVETKEZŐ KIADVÁNYUNK ÁLLAPOTA: 

Peter Parker Pókember 19: fordítás alatt
Marvel+ 10: fordítás alatt
Hihetetlen Pókember 2024/3 ksz: nyomdakész
Marvel Legendák 32: nyomdakész
Batman 2024/3: tárgyalás alatt
Pókember kötetek 5: nyomdakész
Új Marvel Extra 3: megjelent
Lee-Romita Pókember 2: megjelent
Az Új Bosszú Angyalai 5 - megjelent
Lee-Ditko Pókember 2: nyomdában
Venom 2: megjelent
Titkos Birodalom 2: megjelent
Marvel albumok 14: beírás alatt

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldalunkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. Adatvédelmi nyilatkozatunkat itt olvashatja.