Felemás érzelmekkel ültem be a moziba a Zsivány Egyesre.
Először is: Zsivány Egyes? Most komolyan?
Másodszor: Ez egy olyan sztori, aminek 100%-ig tisztában vagyunk a végkimenetelével.
Harmadszor: Halálcsillag! Megint?!
Súlyosbította a kételyeimet a hír, hogy számos jelentet kellett újra forgatni, mert a Disney nem volt teljesen elégedett az eredménnyel. Ugyan akkor nagyon örültem neki, hogy a fő sodortól eltérő spin off-fal jött ki a Disney, hiszen nagyon sok kevésbé ismert, de kiváló sztori van ebben az univerzumban, csak épp könyv, képregény, vagy rajzfilm formájában. Igazán ideje volt elindítani egy Marvelhez hasonló film családot, hogy évekre ellássanak minket Star Wars filmekkel.
A film egyértelműen pozitív csalódás volt. Az első izgalom akkor ért (nyugi, nem spoiler), amikor elmaradt a jól megszokott szövegfolyam, ami képbe helyez minket a történet folyásával kapcsolatban. Aztán a zene sem stimmelt teljesen. Nagyon jó volt a hangzás, hiszen a szintén Oscar-díjas Michael Giacchino követte el és sok ikonikus elemet is átemelt, de mégis más volt. Ezekkel az apróságokkal is jelezte Gareth Edwards rendező, hogy bizony itt most el fogunk szakadni a jól megszokott vonaltól.
A Zsivány Egyes jóval komorabb, mint a franchise többi része. Talán a Birodalom visszavággal lehet összevetni sötét hangulatában. Finomítanak rajta a poénok, amik szokás szerint nagyrészt egy szórakoztató robottól származnak, a remény, ami hajtja a szereplőket és persze a heroikus beszédek.
Nagyon tetszett benne, hogy árnyalja kicsit a képet a lázadókról. Igazi háborús film, ahol nem csak jók és rosszak vannak. Nem minden fekete vagy fehér. Bizony a lázadók sem mindig mindenben értenek egyet, és nem mindig könnyű megítélni mikor cselekszenek helyesen, és mikor nem. Emberek, akik döntéseket hoznak. Persze ezt a jó öreg Star Wars díszletek között teszik.
Sok olyan kérdésre kapunk választ a filmből, ami korábban nem volt világos. Például, hogy egy akkora és olyan jól megtervezett romboló eszközbe, mint a Halálcsillag, mégis miért tesznek egy annyira sebezhető pontot, amit Luke csukott szemmel is ki tud lőni?
Ha már Luke. Darth Vader is feltűnik a színen. Pont annyit és pont úgy, ahogy elvárjuk tőle. Igazi, kőkemény Sith lord. A szinkron viszont elég kiábrándító volt főleg az ő esetében, így erősen javasolt az eredeti nyelvű változat.
A Zsivány Egyes megőrizte a családtörténeti elemet is, csak éppen most nem Anakin, Luke és Leia van a középpontban hanem Galen és Jyn.
A történet középpontjában ugyanis egy Jyn Erso nevű lány áll, aki egy kommandós csapattal elindul, hogy megszerezze a Halálcsillag tervrajzait. Kicsit bonyolítja a sztorit egy családi dráma Jyn és az apja között, van benne egy kis csapatépítés (piszkos valahány), és a végén egy olyan akció orgia, ami a franchise legjobban megtervezett és megcsinált, több síkon játszódó csatajelenete lett.
A film első fele egy picit lassabb, de a közepétől beindul az igazi fan service. Ráadásul olyan jó érzékkel dobálják ránk az utalásokat és szimbólumokat, hogy az egyáltalán nem zavaró. A kezdeti félelmeim és a Halálcsillag ellenére sem tudom azt mondani, mint az Ébredő Erő kapcsán, hogy lemásolták a korábbi filmeket.
Összességében egy nagyon élvezetes és jó film a Zsivány Egyes, ami méltán kerül fel a Star Wars univerzum legjobbjai közé.
/Hajdú Márton Bendegúz/