Minimum meglepő volt, amikor bejelentette a Marvel a Fekete Özvegy filmet, hiszen ez az után történt, hogy a Végjátékban életét vesztette. Ettől függetlenül érthető, hogy egy külön filmet kap a Bosszúállók ezen ikonikus karaktere, akit Scarlett Johansson – sokunk kedvence – keltett életre.
Magában a karakterben sok potenciál van egy önálló filmhez. Ott a sötét múlt, és a különleges kaland Budapesten, amiről reméltük, hogy lerántják most a leplet.
A film sok más mozi mellett áldozatul esett a Covid pusztításának és jelentős csúszásokat kellett elszenvednie a vírus miatt. Másfél év után igazán jó volt ezzel újraindítani a moziba járást!
A film nagyon pörgősen kezdődik. Natasha Romanoff-ot gyerekként a családjával látjuk, de nagyjából öt perccel a kezdetet jelentő Marvel képkockák után már indul is az akció. Remekül koreografált jelenetek, ütős zene. Keveset beszélnek, mégis tökéletesen felvezetik a későbbi konfliktust az MCU egyik legszuperebb nyitó jelenetével. Igazán boldogan szívtam bele a szívószálba, hogy másfél év után először újra gépi kólával tankoljam fel a szervezetem.
A sztori lényegében valamikor a Polgárháború környékén zajlik. Natasha magányosan bujkál. Az ellenfele is a múltból kilépő hajdani gonosz férfi, aki ártatlan nőket tart kontroll alatt – a Fekete Özvegyeket.
Nekünk magyaroknak nagy élmény látni, ahogy Budapest ikonikus épületei között üldözik egymást a jók és a rosszak. Izgalmas volt látni, hogy kezelik a belvárosi „dugót” Natasháék, milyen végtelen nyugalommal haladnak az autósok, miközben előzgetik őket a jók (a legendás magyar hidegvér…) vagy hogyan zuhan be egy autó a Nyugati aluljáróba a Princess pékség elé.
Szórakoztató önkritikus beszólásokból sem volt hiány a filmben, ami kifejezetten jót tett neki. Igaz néha komolyabb családi konfliktusokat és érzelmi szálakat szakított meg, számomra egy picit rossz ütemben.
Ezek a komolyabb mélységek azonban úgy érzem, kihasználatlanul maradtak. Néhol túlnyújtott jelenetekkel találkozunk, máskor meg kifejtés nélkül maradnak szálak. Yelena karakterében volt potenciál. Érdekes háttértörténete van, és egy-két szívszorító jelenetet is köszönhetünk a karakterének.
Fontos figura volt még a filmben a Vörös Őr, a szovjetek Amerika Kapitányra adott válasza. Őt David Harbour játszotta, aki ismerős lehet a Stranger Things sorozatból. Ő számomra a leggyengébb része volt a filmnek. Elvileg a humor fő forrása kellett volna, hogy legyen, ami részben így is volt, de sajnos eléggé túltolták.
Összefoglalva, a nyitójelenet fantasztikusra sikerült, Scarlett Johansson sem okozott csalódást. Karantén utáni moziélménynek tökéletes.
