Ha jól tudom, te képviseled hivatalosan a legrégebb óta folyamatosan a Marvel Univerzumot Magyarországon. Amikor a 80-as évek végén a Semic Interprint elindította nálunk a Marvel szuperhős füzeteket (Fantom után a Pókembert), te már régóta képregényrajongó voltál.

Hogy ismerkedtél meg a képregényekkel, honnan jött a képregények iránti érdeklődés nálad?

 

- A szüleim külkereskedőkként több országban megfordultak, így öt évet én is velük töltöttem Törökországban, ahol egy francia iskolába jártam. A francia kultúrához szorosan hozzátartozik a képregény, ezt az istambuli idegennyelvű könyvesboltok is tiszteletben tartották, amennyiben remek képregényrészlegeik voltak.
Marvel-történeteket is itt olvastam először: a legelső franciául kiadott gyűjteményes kötetek révén az elejétől követtem a történeteket.

 

Úgy tudom, X-Men fordítóként kerültél a Semichez. Ez hogy történt? Volt valami ismeretséged a cégnél, vagy egyszerűen csak jelentkeztél egy hirdetésre és felvettek?

 

- Még mielőtt megjelentek volna a magyar nyelvű képregények, szoros „szakmai" barátság fűzött egy akkor még ismeretlen, ma már világhírű emberhez , Bayer Antalhoz, akivel előszeretettel csereberéltünk képregényeket. Ő aztán szerkesztő lett a Semic Interprintnél, és felajánlotta nekem fordításra a Transformerst, később pedig az X-Ment is. Szerettem volna minél közelebb lenni a Csodák Birodalmához, így örömmel elvállaltam.

 

Bayer Antal néhány év múlva távozott a szerkesztőségből. Miért rád esett a választás, miért épp te lettél a főszerkesztő, hisz voltak a cégnél más képregénybarát dolgozók is, akik nálad régebben dolgoztak ott?

 

- Valójában nem a választás esett rám, hanem én őrá, azaz amint Tóni közölte abbéli szándékát, hogy más vizekre evez, hanyatt-homlok lecsaptam a gazda nélkül maradt lapokra: a Transformersre, az X-Menre és (talán) a Marvel Extrára. Mikor Tóni a Pókembert is feladta egyéb tevékenységei miatt, az is hozzám került. Doktor Ferenc - a 90-es évek „Mr Comics"-ja volt akkoriban a Semic ügyvezető igazgatója, és mivel úgy tűnt, hogy az amerikai képregény szuperhősvonulata leginkább az én területem, ezért ezek az ő teljes jóváhagyásávak hozzám kerültek.

 

Szeredás Lőrinctől tudom, hogy ő az apja révén került a Semichez. A Pókemberhez eredetileg Lőrinc apját alkalmazták fordítónak, aki viszont már az első számtól Lőrincre bízta a fordítást. Amikor te a szerkesztőséghez kerültél, ő már régi tagnak számított. Mindketten fordítóként dolgoztatok. Arra még emlékszem, egyszer azt mondtad, hogy Lőrinc az egyetlen fordító, akinek a fordításait jobban élvezed, mint az eredeti amerikai szöveget.

Voltak olyan fordítások, amiket megbeszéltetek, kidumáltatok, vagy egyáltalán kikértétek egymás véleményét is?

Amikor te lettél a Pókember szerkesztője is, ellenőrizted Lőrinc fordításait, vagy vakon rábíztad a dolgot?

 

- Lőrincet már szerkesztői minőségemben ismertem meg. Szükség volt egy bizonyos összecsiszolódási periódusra, mert nem mindig és főleg nem mindenben értettünk egyet - pl. a magyarított nevek terén, de más részletekben is voltak eltérő vélemények. Lőrinc azonban elsőrangú fordító, és sikerült megtalálnunk a szükséges kompromisszumokat. Talán tényleg mondtam Lőrinc szövegeiről, amit idézel tőlem. Annyit fűzök hozzá, hogy azóta nem is egy olyan fordítóval volt dolgom, akinek a magyar szövegei kenterbe verik az eredetit.

 

 

Már te voltál a főszerkesztő, amikor az X-Men és a Marvel Extra megszűnt. Mi volt ennek az oka?

 

- Eredetileg magával a Marvellel voltunk kapcsolatban, méghozzá jó kapcsolatban, ami megkönnyítette a jogvásárlást. Amikor a Panini átvette a Marveltől a jogok kezelését, azonnal jogdíjemelésre került sor, és a Semic vezetősége úgy ítélte meg, hogy ez az említett címeknél indokolatlan, ezért nem újítottuk meg a szerződést.

 

A Marvel Extra igazi különlegesség volt a semices kiadványok között. A történeteket te válogattad bele? Ha igen, mi alapján döntöttél?

 

- A Marvel Extra Tóni találmánya volt, az első történeteket még ő válogatta ki. A továbbiakban én válogattam, és kizárólag annak alapján, hogy minél jobb történeteket „hozhassunk el" a magyar olvasóknak. Ezt néha csak „crossover"-ekkel lehetett megoldani, ami mellesleg jó marketingeszköznek is bizonyult akkoriban, hogy megismertessük a szélesebb lapskálát az olvasóközönséggel.

 

Sajnos a Marvel Extra megszűnt a 24. számnál. Milyen ötleteid voltak még, vagyis mi került volna bele a 25-26. számokba?

 

- Hm... Nem ma volt...

 

Ha ma létezne Marvel Extra, milyen képregényeket tennél bele? Azon belül is, újakat, vagy inkább klasszikusokat?

 

- Ha ma létezne Marvel Extra, valószínűleg nem hanyagolnám el mindenkori kedvenceimet, az X-Ment. Bizonyára volna a füzetekben néhány „felnőtt"-történet, pl. talán az a Punisher-történet, amelyiket egy fogorvosi székben ülő rossz ember szájából (!!) követhetünk végig. Brutális történet, de igen leleményes. Még ma is nagy vihart kavarna, ezért csak korhatár-megjelöléssel. Vagy Némelyik Wolverine-Punisher történet is érdekes. Természetesen ott lennének az Új Bosszú Angyalai-történetek, és a House of M-vonulat. A Civil War. Némelyik Hellions-sztori. Meg még mennyi minden.

 

 

Amikor a Csodálatos Pókember első sorozata megszűnt a 127. számmal, tervezted, hogy a Marvel által elküldött képregényekből (a szerkesztőségi példányokból) amolyan könyvtárat, vagy olvasószobát nyitsz, hogy bárki bejöhessen elolvasni azokat, ha van kedve. Ha jól emlékszem, ez azért nem valósult meg, mert kiderült, hogy az a néhány belátogató fiatal gyerek, akiknek adtál kölcsön képregényeket olvasni, egyszerűen ellopták azokat?

 

- Nem intézményesített olvasószobáról volt szó. Néhány srác rendszeresen bejött a szerkesztőségbe és kölcsönkértek újságokat - ezeket az ismeretség szülte bizalom okán nem vezettem listára. Mikor visszahallottam, hogy némelyikük visszaélt a bizalommal, megszüntettem a kölcsönzést.

 

A Semic annak idején megpróbálkozott manga kiadványokkal is (Dragon Ball, AI, a videó lány, meg még egy). Ezek közül a Dragon Ball eljutott a 17. részig (ha jól emlékszem), a többi viszont elég hamar - a 3-4. számnál - megszűnt. Ennek lehet tudni valamit az okáról? A mai nagy manga dominanciában ez szinte elképzelhetetlen.

- A lapok megszüntetésének mindig az volt az oka, hogy a vezetőség már nem ítélte jövedelmezőnek a további kiadást. Mivel a Semic magáncég, a jövedelmezőség rendszerint fő szempont kell, hogy legyen, hiszen a céget a lapok tartják el.

 

A 90-es években te szerkesztetted a Marvel képregényeket. Akkoriban a Semic nyomta a svéd, dán, holland, lengyel, francia Marvel képregények egy részét is. Előfordult, hogy átvettél valami ötletet ezekből a kiadványokból a magyar képregényekhez is? Akár szerkesztői ötleteket, akár történet kiválasztás szempontjából. Olyasmi jut eszembe például, amikor a régi Csodálatos Pókember füzetekbe egy idő után bekerültek más képregények is (Köpeny és Kard, Megtorló, Rozsomák). Tudom, hogy a hollandok is így adták ki a saját sorozatukat. Mi az ő példájukat követtük, vagy ennek más oka volt?

 

- Amikor volt értelme, a külföldi példákat követtük: a hollandoktól változatlan formában vettük át az ötletet azon Pókember-füzetek esetében, amelyekben mindig szerepelt néhány oldal egy teljesen más címből - ezek a kísérőtörténetek igen huzamosan folytatódtak.

 

Milyen viszonyban voltál a többi ország szerkesztőivel? Úgy rémlik, mintha említetted volna, hogy a lengyel szerkesztő tök jó fej.

 

- Volt egy időszak, főleg miután a nemzetközi Semic felbomlott, amikor igyekeztünk szorosabbra fűzni a kapcsolatot a kelet-európai Semic-utódokkal. A lengyel szerkesztő, Marcin Rustecki valóban remek figura volt, akivel valamennyire talán barátnak is tekintettük magunkat. Mutatok is egy fotót a 90-es évekből. (sz: lásd fenn. Balról-jobbra: Neil Gaiman, Láng István, Marcin Rustecki)

 

Ki döntötte el, hogy az 50., 75., 100. Pókember, vagy a 25. X-Men borítója különleges legyen? Illetve azt, hogy miben legyen különleges?

 

- A javaslatot én tettem, a döntés a Semic vezetőségének - tehát akkoriban Doktor Ferencnek a kezében leledzett.

 

Az X-Men a megjelenésétől kezdve 6 hetente jelent meg. Biztos nem volt könnyű így szerkeszteni, de miért nem változott ez semerre? Havi, vagy kéthavi irányba?

 

- Megint csak a vezetőség döntéséről volt szó: miután az X-Men mindig valamivel gyengébben szerepelt a Pókembernél (amit én személy szerint nehezményeztem : -))))))))) ), az a döntés született, hogy gazdaságilag ez a legbiztosabb.

 

Mint szerkesztő, te döntötted el, hogy melyik képregénynek ki legyen a fordítója? Kinek a fordításai tetszettek a legjobban?

 

- A fordítókat én választottam ki, és általában meg is maradtam mellettük. Ha voltak is kedvenceim, kérlek, tekints el tőle, hogy sorrendbe állítsam őket - akik huzamosan fordítottak egy-egy címet, mind profik voltak.

 

Miért hagytad abba az X-Men fordítását? Mit gondolsz az utánad következő fordítóról? Jól elkapta a karaktereket, vagy volt, amivel nem értettél egyet?

 

- Nem tekintettem magam valódi fordítóalkatnak: RENGETEGET szöszöltem némelyik fordításon. Az utánam következő fordítók (is ) mind remekek voltak - ha pedig mégis szerepelt olyasmi a szövegben, amivel nem értettem egyet, hát... Nálam volt a szerkesztői klaviatúra.

 

A Superman-Batman képregény bár többször állt a megszűnés küszöbén, mégis meglepően sokáig ment, hisz túlélte a Pókember első sorozatát is. Feltehetően ennek nem kevés köze lehetett az akkoriban nagyon népszerű tévésorozatnak, a Lois és Clarknak is. Ma hasonlóan népszerű a Smallville tévésorozat. Szoktad nézni? Szerinted eltartana egy újabb Superman képregényt?

 

- A Superman-Batman többek között azért nem szűnt meg azonnal, amikor ez indokolttá vált volna, mert fontosnak tartottuk a szakmai kapcsolat megtartását a DC-vel, akikkel akkoriban sokkal személyesebb és barátibb volt a kapcsolat, mint ami manapság lehetséges. A Smallville-t régebben néztem. Szórakoztató sorozat, de kétlem, hogy „el tudna vinni" egy Superman-képregényt. Manapság már nem számít akkora különlegességnek egy televíziós képregénytörténet, mint régebben.

 

Van-e olyan képregény, amely szerinted életképes lehetne Magyarországon füzet formájában is, csak nincs, aki kiadná?

 

- Ez megfelelő marketing, tehát pénz kérdése. Talán inkább úgy fogalmaznék: ez most (még?) nem a képregények ideje a nagy cégek és a nagy reklámbefektetések szempontjából.

 

Volt a Semicnek egy óriási felfújható Pókember bábuja.

Egyszer láttam a Semic régi irodaépületén, ahogy az emeleten lógott fejjel lefelé.  Megvan még?

 

- Doktor Ferenc ablakánál mászott, és ő igencsak ragaszkodott hozzá. Talán valahol a raktárban még megvan, ha el nem rohadt a gumi

 

Valami érdekesség még abból az időből a Semicből?

 

- A „Skinhead" c. Pókember-történetet említeném,amelyiket a 90-es évek elején a növekvő intolerancia hatására tettem a lapba. Ekkoriban hozták az önkényuralmi jelképekről rendelkező törvényt. A szkinhedes Pókember-történet a tolerancia szükségességét és a gyűlölet, az intolerancia tragikumát meséli el, és ilyen módon természetesen horogkereszt is felbukkan benne. Azt egyik politikai hetilap túlbuzgó újságírója a történet megjelente után olvasói levélnek álcázott glosszában támadta meg a Pókembert, a Semicet és úgy általában a képregényt, amely „ilyesmikre" tanítja a fiatalokat, és „népszerűsíti" a horogkeresztet és a hozzá kapcsolódó ragacsos eszméket. Az újságíró valószínűleg egy betűt sem olvasott el abból a történetből, vagy más oka volt arra, hogy az állításai szöges ellentétben legyenek a valósággal.

 

 

Te vagy a Marvel Univerzum kereszteslovagja Magyarországon. Én tudom a legjobban, mennyi mindent tettél és teszel azért, hogy ezek a képregények megjelenhessenek itthon. Visszatekintve, van valami, amit másképp csinálnál?

 

- Felnagyítod a szerepem

A képregények megjelentetése vagy altatása döntési szinten nem az én kezemben volt, én javaslatokat tettem, esetleg néha szívhez szóló módon érveltem, a kiadó vezetőinek „jobbik énjére" appellálva  Ez főleg a különszámok esetén volt lényeges - ezúton is köszönetetemet fejezem ki a kiadó vezetőinek, hogy hagyták magukat meggyőzni. (Amúgy pedig a kiadó vezetői szépek, bölcsek, intelligensek, izmosak, van sármjuk, jó az illatuk, és ők döntenek a fizetésemről.)

A címek, amelyek megjelenhettek, általában adottak voltak. Amikor a Semic még svéd tulajdonban volt, azért, mert együtt tudtunk működni más országok Semicjeivel és így kedvezőbb szerződéseket köthettünk a jogtulajdonosokkal, valamint megosztozhattunk a repróanyag (a filmek, később az elektronikus anyagok) árán. Ekkoriban elegendő volt, ha valamelyik ország felvetett egy ígéretesebb „projektet", és máris több jelentkező akadt a Semic-csoportból, akik csatlakoztak. Magyar cégként természetesen jobban meg kellett gondolni, milyen címeket indítunk el, itt már nem volt módunk nemzetközi együttműködésre, legalábbis nem olyan kötetlen, kollegiális módon, mint annak idején, így a felelősség, csakúgy, mint valamennyi kiadás, a mienk volt.

Alapvetően nem csinálnék semmit máshogy ma sem. Talán a Marvel Extra és az X-.Men mellett szívhez szólóbban lehetett volna érvelnem, de az akkori gazdasági realitás - noha koránstem volt olyan kényszerítő erejű, mint manapság - szintén kényszerítő erejű helyzeteket teremtett a döntéshozók számára.

 

Én szoktam szervezni a képregénybörzéket, melyek idén ősszel már a 18. alkalommal kerültek megrendezésre. A legelsőt viszont még nem én szerveztem, hanem egy oroszlányi gyűjtő, minek folytán az első nagy képregényes esemény Oroszlányban zajlott le 1993-ban. Én is ott voltam, mint gyűjtő, te viszont „hivatalos" minőségben jelentél meg, előadásokat tartottál, könyveket hoztál mutatóba. Én is ott találkoztam veled először. Hogy emlékszel arra az eseményre? Leszámítva a magas labdát?

Honnan hallottál arról a rendezvényről először, és milyen érzés volt Magyarországon is látni egy ilyet?

- Miféle „magas labda"? Természetesen emlékszem! Te szép voltál már akkor is, bölcs, intelligens, izmos, volt sármod, és jó volt az illatod.

Az eseményről talán Kertész Sándor révén szereztem tudomást, de ma már időgép kéne ahhoz, hogy ezt bizonyossággal állíthassam. Volt ugyanis akkoriban egy nyíregyházi képregényfesztivál is, amelyet viszont egyértelműen ő szervezett. Ezek a képregényes megnyilvánulások jólesőek voltak, de akkoriban még talán valamennyien inkább egyfajta kis szubkultúra részeiként, cinkosokként vettünk részt ezeken, semmiképp nem számított se üzleti, sem médiaeseménynek. Békés és idealista összeesküvők voltunk egy számunkra fontos ügy érdekében.

 

Mit gondolsz a Magyarországon régebben kiadott francia gyerekképregényekről? Pif, Pifu, Rahan, Dr. Justice és társai. Vetted annak idején a Pajtás magazinokat, amelyekben ezek megjelentek?

- Szívesen olvastam a Pajtást, és természetesen abból is a képregényeket. Amikor tehettem megszereztem a Pifet vagy a Pif-minikönyveket. Az alapvető képregényes élményem gyerekkoromból mégis inkább a Marvel és a DC, valamint a francia képregénykönyvek és a Tintin valamint a Spirou magazin, amelyekbe számos képregény jelent meg folytatásokban - szerencsés gyerek voltam e tekintetben.

 

Olvastad ezeket eredetiben is? Ha igen, mi a véleményed a magyar fordításukról? Nem lettek leegyszerűsítve kicsit? Vagy ilyenek eredetiben is?

- Ez mindig fordítótól függött. A Pajtásban emlékeim szerint bizonyos esetekben „alkalmazkodtak" az egyszerűbbnek tekintett műfaj „egyszerűbb"-nek vélt nyelvezetéhez.

 

A „mi időnkben" lehett kapni itthon az újvidéki Asterixet és a Talpraesett Tomnak keresztelt Lucky Luke-ot. Érdekeltek azok is, esetleg eredetiben olvastad inkább őket, vagy ez a vonal kívül esett az érdeklődési körödön?

- A Tintin-könyvek, az Astérix és a Lucky Luke az elsők között voltak, amelyekkel franciául megismerkedtem. Furcsa volt őket magyarul olvasni, de úgy emlékszem, zavarni csak egy későbbi kiadás zavart - talán Astérix és Lucky Luke esetében egyaránt, amikor a fordító amúgy Romhányi-mintára magyarította a szövegeket. Ezek, ha jól emlékszem, már magyarországi kiadások voltak, és későbbi kötetekben áttértek a hagyományosabb fordítói stílusra.

 

A néhai Alfa magazinban jelentek meg először „hivatalosan" Asterixek nálunk. Olvastad őket? Mi a véleményed Tímár György fordításairól?

- Tímár Györgytől egy fordítást olvastam, az Astérix Britanniában-t, és az lenyűgöző volt.

 

Te angoltanár voltál, de azt mondtad, a francia nyelvet jobban beszéled. Én, mióta csak ismerlek, mindig láttalak új nyelveket tanulni. Már az elején földhöz szegeztél azzal, amikor elvittem hozzád 10-20 svéd szót, amit nem találtam meg a legnagyobb svéd szótárban sem, te meg fejből a háromnegyedének tudtad a jelentését. Már akkoriban mondtad, több nyelven tudsz képregényeket olvasni (akkoriban még a Semic Interprint nyomta az európai képregények jelentős részét). Most hol tartasz?

- Jelenleg főleg franciát tanítok, a Budapesti Francia Intézetben. Egy nyevtanárnak a „nyelvtudás" fogalma relatív. Annak idején svéd és holland Marvel- és DC-képregények alapján válogattuk a történeteket. Tóni lazább alapállású nálam, neki elegendő volt a jó munkához annyi, amennyit a képek, az angol- és talán némettudása alapján megértett a kiválasztott történetekből. Én ennél feszültebben álltam a kérdéshez , így miután sokáig feleslegesen kértem az amerikaiakat, hogy küldjék el a holland, svéd, estleg dán és norvég füzetek eredetijeit, úgy döntöttem, hogy egyszerűbb lesz megtanulni kicsit olvasni svédül és hollandul. Ezt aztán meg is tettem - a francia Assimil módszer alapján, amely Magyarul is létezik némely nyelvre, a „Könnyűszerrel..." sorozatban. Korábban már tanultam kicsit spanyolul, és a svéd után még átpörgettem a dánkönyvet is, mert az X-Akták kiadásának idején ezek némelyike csak dánul volt meg. Az írott norvég pedig még inkább hasonlít a dánra, mint a svéd, így ezzel is tudtam egy kis ideig hivalkodni. A svédet azóta használtam egy második világháborús svéd embermentőről, a nagyszerű Valdemar Langlet-ról szóló svéd nyelvű könyv magyar változatának szerkesztése kapcsán. Az idők során kicsit megtanultam lengyelül is olvasni, de az nem „feküdt" nekem, szóval azóta el is felejtettem. Tűrhető szinten olvasok (képregényt) németül és olaszul. Szóval tulajdonképpen franciául és angolul „tudok" - hiszen az (is) a szakmám, a többi nyelvet az elfelejtett lengyel kivételével néhány hétig vagy hónapig ismételnem kéne, hogy visszarázódjak egy kicsit - bár németül és olaszul „nem adnak el" Ez azonban még nem valódi „tudás". A franciából és az angoból a mai napig mindennap tanulok újat. Ez a „folytonos tanulás", mint kényszer legyen inkább lehetőség: senkinek ne vegye el a kedvét a tanulástól - ez benne az egyik jó dolog.

 

Családos ember vagy, hogy viszonyulnak a családtagok a képregényekhez? Sikerült a gyerekekkel is megszerettetni őket?

- A feleségem furcsálkodva fogadta a képregényhez való viszonyomat, de (gondolom,) mivel gyakorlati haszna is volt a dolognak, nem fejtett ki különösebb ellenállást. A legutóbbi Batman-film tetszett neki, még A gyilkos tréfát is elolvasta utána, de nem lett rajongó. A gyerekek, akikről azt hittem, képregényolvasók lesznek - nos... nem lettek. A lányomnak volt egy mangás időszaka, de náluk ez a vonulat nem épült be.

Ha visszatérünk a téma gyökeréhez, alapvetően neked köszönhető, hogy Magyarországon megjelentek Vertigo képregények, hisz te voltál az, aki megismertette/megszerettette velem őket. Az Y, az utolsó férfit a lányod is szívesen olvasta. Örült a hírnek, hogy folytatódik a magyar kiadása? (sz: egyszer még)

- Tényleg, a lányom az Y-t is szívesen olvasta magyarul, és ráharapott az eredetire is. Biztos magyarul is szívesen újraolvassa majd!

Ha nyernél a lottón, mit tennél? Képregényfüzeteket adnál ki, könyveket, vagy inkább nyitnál egy képregényboltot?

- Csinálnék egy-két jótékonysági alapítványt, beszállnék csendestársnak némelyik létező magyar képregénykiadóhoz, ha bevennének, továbbá itt ez a vicc, válaszként, az eredetiben „nyugdíjba menetel" szerepel:

„Te, mondd, mit fogsz csinálni, ha majd nyersz a lottón?"

„Kiülök a kertbe, egy hintaszékbe. Csak úgy ülök majd ott vagy két hétig."

„És aztán?"

„Aztán szép lassan elkezdek hintázni."

 

Melyik a kedvenc képregényed? Sorolj fel néhányat, légy szíves!

- A Watchmen. A Sandman - Gaiman, miközben felhasználta a létező mitológiákat - a népi mitológiákat (görög, bennszülött, stb.) csakúgy, mint az irodalmiakat (Shakespeare), egyúttal létrehozott egy teljesen új, modern mitológiát is. A Sandman spin-offjai közül némelyik, pl. The Thessalian. A Transmetropolitan. A Preacher, az utolsó részek kivételével. Nem rosszak, de nagyszabásúbb befejezést lehetett volna várni. A Preachernek maga a története nagyon tetszik, de a metafizikai megközelítése - tehát ember és Isten mibenléte és kapcsolata - azzal nemigen tudok egyetérteni. Alan Moore-tól a Promethea. A From Hell - mint szellemi vállalkozás, mert grafikailag és helyenként filozófiailag/világnézetileg gondjaim vannak vele, de maga a történet, és a hozzá tartozó jegyzetapparátus nagy szellemi teljesítmény. Y, the Last Man. 100 Bullets. Lucifer. Fables. Fallen Angel - olyan, mint egy metafizikus Sin City-történet. Midnight Nation. Rising Stars. X-Men. (A Főnix halála, de úgy általában a sorozat.) Számos Pókember-történet. Batman. Gotham Central. Batgirl-sorozat. Birds of Prey. Strangers in Paradise. S.O.S. bonheur, Van Hamme írta, arról, miként működik a világunk. Egy lányos sorozat a Dargaud-tól: „Les Coeurs boudinés", teltkarcsú lányokról . A Dargaud-nál megjelent sci-fi, a Bételgeuse - érdekes történet. A XIII. A Largo Winch.

 

Milyennek látod a képregények helyzetét jelenleg itthon?

Szerinted jó irányba haladunk vele?

 

- Ez épp nem a legmegfelelőbb pillanat, hogy erre a kérdésre előremutató választ adhassunk: a kiadók, főleg a nagyobbak körében a gazdasági világhelyzet szépen rendet vágott - mindenki tartozik mindenkinek. Ha ebből kievickél a gazdaság - és ki fog - a kiadás és a többi ágazat is mosolygósabb ábrázattal tekinthet előre. Hogy jó-e az irány? Nos, nálunk a kicsiny lépések módszere működik, ha lesz fellendülés, az így fog bekövetkezni, ha nem is holnap.

 

Figyelemmel kíséred a magyar képregénykiadók kiadványait? Mi a véleményed róluk?

- A manga/mahwa/manhua-vonalról nem szólok sokat, ide az utóbbi évek során kerültem be, szerkesztőként, tehát az ismereteim körülhatároltak. Ám ezen a téren, csakúgy mint az amerikai és európai képregények hazai megjelenésében úgy tűnik, utat találnak a nagy címek és a nagy történetek is: javarészt a külföldön népszerű vagy kultikus képregényeket látjuk viszont. Volt és van ellenpélda is: főleg az elején, a Képregénykiadók Szövetsége megalakulása idején történtek kísérletek színvonalas, de itthon teljesen ismeretlen szerzők és művek bemutatására - ez a „szerelemből történő" kiadás sajnos teljes kudarcot vallott: egy piac kialakulásának megvan a saját ritmusa, és ez nálunk, hogy úgy mondjam, nem robbanásszerű. Még a populáris, vagy mélyen beágyazott kulttörténetek sem hozzák igazán lázba a piacot.

 

Mit gondolsz a Kingpin Pókembereiről? Jó választásnak tartod őket, vagy te más történeteket adnál ki inkább?

- Teljes mértékben tudok azonosulni a Kingpin ízlésvilágával.

 

Van-e olyan képregény, amit szeretnél, ha kiadnánk magyarul?

- Jó néhány a korábban már megnevezett kedvenceim közül ilyen - némelyik már meg is jelent, vagy folyamatosan megjelenik. A Transmetropolitan szívesen látnám magyarul, Frank Millertől és Dave Gibbonstól a Give Me Liberty-t - remek utópia, és bizonyos vonatkozásai sajnos még csak nem is egészen elképzelhetetlenek: nem tartozom az USA-t indulatból bírálók közé, inkább aggódva szemlélem szerepük változását a világban, és remélem, hogy a jelenlegi kormányuk többet tesz majd a stabilitás érdekében, mint a korábbi.

 

A Fumaxnak besegítesz szerkesztőként is. Vállalsz még fordításokat is? Tudom, hogy a Csodálatos Pókemberben pár ötleteddel találkozhatunk a szövegben...

- Valóban, a Fumaxnál szerkesztek mangákat és manhwákat - de néhány Sin City is jutott, nem is beszélve a színvonalas Marvel-történetekről. Fordítani mostanában csak a Kretén Magazinba szoktam, a Dr. G és a Choron professzor sorozatokat, valamint szinte az összes külföldi karikatúrát. Ami nem is karikatúra, hanem inkább humoros rajz, de most nem nyelvészkedem

 

Mi a véleményed a képregényfilmekről? Melyikek tetszettek eléggé, melyikek nagyon nem?

- A 90-es évek Batman-filmjei nagyon tetszettek, de a múltkoriban, mikor ismét elkezdtem nézni őket, már túlhaladottnak éreztem őket. A Pokolból jó „mozi", de ugyanúgy képtelen az eredeti képregény mélységeibe eljutni, ahogy például a kiváló A Rózsa neve, amely sajnos meg sem tudta közelíteni a regény komplexitását - de ilyesmit nem is ildomos elvárni egy kétórás filmtől. A Watchmen látványos, de természetesn szintén nem alkalmas arra, hogy az eredeti történet rétegződését visszaadja. A Pókember-filmek közül az első és a második nagyon, a harmadik fenntartásokkal tetszett, az X-Mennél ugyanez volt a helyzet. Az Iron-Man és a Fantasztikus Négyes tetszett. Az újabb Batman-filmek közül a Batman: kezdődik! helyrehozta a korábbi Batmanek „tévelygéseit", és A Sötét Lovag lenyűgözött, főleg Heath Ledger játékának köszönhetően. A V mint vérbosszú kifejezetten tetszett és nem jelentett csalódást a képregényhez képest - sőt, kifejezetten jó volt a képregény elidegenedett és elidegenítő grafikája után valódi szereplőkkel látni a történetet.

 

Egy kérdés, amire sokan szeretnék tudni a választ: amikor beérjük a jelenlegi Csodálatos Pókemberrel az amerikai kiadásokat, mi fog történni? Visszaállunk 24 oldalra, vagy kerül valami más Ultimate sorozat a Pókember mellé?

- Minden lehetséges. Számítsunk valamelyik JÓ megoldásra.

 

Tegyél fel légy szíves magadnak egy kérdést, amire szeretnél válaszolni, de soha nem kérdezte meg senki!

- „István! Van olyan kérdés, amelyikre szeretnél válaszolni, de még nem kérdezte soha senki?"

- „Kedves István! Örülök ennek a kérdésnek, és köszönöm, mert így módom nyílik egy kriptikus, mélyértelmű reagálásra! Nos. Jellemzőbb módon manapság inkább olyan kérdésekkel találkozom, amelyekre szeretnék választ, de eddig még soha nem válaszolta meg senki, vagy igen, de akkor épp nem figyeltem. Úgyhogy éberség! "

 

Te vagy a Kretén magazin szerkesztője is, mely idén eléri a bűvös 100. számot. Elsősorban gratulálunk, másodsorban - és zárszóként - mondj valami vicceset!

 

- Anyós. Gazsi. Kohn. Pú! Móricka. Tasziló. Fidesz. Mszp. Jobbik. SzDSz. MDF. Békávé. ...Áh. Talán mégis inkább maradjunk a „Pú!" mellett...

 

Köszönjük a hosszú interjút!