SPIDER-MAN FOREVER (független Pókember-cím)
2. SZÁM: A KÖVETKEZŐ KISÉRLET
Írta: H. Tomi
1:
P: Pedig tegnap reggel milyen szépen indult minden. / - Süt a nap, ragyog a levegő, énekelnek a madarak...ez jó nap lesz. / - Végülis, mi mehetne rosszul?
Aztán beütött! / (Stacy kapitány tűnik elő a semmiből) S: - Az volt az utolsó kívánságom, hogy vigyázz rá! * És mit tettél? Hagytad meghalni!! P: - Én nem... / *lásd az Amazing Spider-Man # 90.-et./
S: - Mit tettél vele?! MIT TETTÉL?! P: - Istenem...
2:
(Stacy kapitány hirtelen eltűnik, mintha ott se lett volna, Pókember egyedül áll a híd lábánál) P: - Mi...? Hova lett?? / - Mi volt ez?? / - MI TÖRTÉNT??
P: - Az előbb még itt volt! Az nem lehet, hogy csak képzelődtem! / - Kizárt dolog! De hát ez őrűlet! / - Mi történik velem?
P: - Ez nem lehet véletlen! Valaki... / - Mysterio?!! Csak ő képes ilyesmire! De ő nem tudja, hogy Pókember és Peter Parker ugyanaz a személy! / - Márpedig aki ezt tette, annak tudnia kellett!! / - Ez lecsökkenti a gyanúsítottak listáját úgy... / - Háromezerre! / - Néha úgy érzem már mindenki tudja!
P: - De mi volt ez? És KI lehetett? / - És miért csinálja ezt velem???
3:
Reggel, Kalapácsfej főhadiszállásán... / K: - Ezért megfizet Sírkő!
K: - Szövetséget ajánlottam neki azok után, amit velem tett, hogy együtt lépjünk a Vezér helyébe és mit tett? / -ELLENEM FORDULT!!
K: - Ezzel túllépett minden határt! Tudom, hogy hova fog ma menni! Csapdát állítok neki és leszámolok vele!
K: - VÉGLEG!!!
4:
Ugyanakkor... (reggel, Mary Jane felébred, Peter Pókcuccban ül az ágyon maszk nélkül és csak néz maga elé) MJ: - Hé, Peter...mióta ücsörögsz te itt? / - Hé, úgy ülsz ott, mintha szellemet láttál volna! P: - Láttam őt, Mary Jane...láttam őt!! MJ. - Kit? Kit láttál?
P: - George... Stacy kapitányt.
MJ: - Mi?? Peter, te hülyéskedsz! P: - Nem, Mary Jane...találkoztam vele...a Brooklyn-híd lábánál. Rámtámadt...azzal, hogy megígértem neki, hogy vigyázok Gwenre...és mégis hagytam őt meghalni.
P: - Szörnyű érzés volt látni őt, Mary Jane, ahogy szembesített a saját bűntudatommal és...ó, istenem...rettenetes volt! MJ: - Nyugodj meg, Peter, már vége van! P: - Igen, de olyan, mintha még mindig itt lebegne előttem a vádló pillantása...nem tudok kitérni előle...olyan, mintha... MJ: - Hagyd abba, édes. Vége van. Nincs itt és nem is jön vissza töb...
(berobban az ablak, Stacy kapitány tör be rajta) S: - A TE HIBÁD!!!
5:
S: - Azt ígérted, hogy szeretni fogod őt és hogy vigyázol rá! / - Hogy lehettél ilyen felelőtlen??!
P: - Én nem...én nem akartam... / - Esküszöm mindenre...én nem akartam...
P: - Nem akartam.
S: - Ha lett volna annyi eszed, hogy egy kicsit előre lásd a dolgokat, akkor ez nem történt volna meg és Gwen még ma is élne!! P: - NEM!!
S: - De igen! Csak te tehetsz róla, hogy a legédesebb lány a földön...a legdrágább lény a világon nincs többé! P: -Nem!! Nem tehetek róla! Én mindent megtettem! Tényleg mindent! Én se tehettem ennél többet! Ugye, Mary Jane?! Mondd meg neki te is! Kérlek...
6:
P: -...mondd meg neki te is. (Peter összeroskadva a fájdalomtól térdel Mary Jane előtt. Újra csak ők ketten vannak a szobában)
-MJ: ...bet. Nem jön vissza. / - Te meg mit csinálsz ott, Peter??
P: - Mary Jane? Itt volt...Láttad? Láttad?? MJ: - Mit? Mit láttam? Mit kellett volna látnom?
P: - Azt...azt akarod mondani, hogy...te nem láttál semmit...? MJ: - Mit kellett volna látnom? P: - Itt volt, Mary Jane! Itt volt!!
MJ: - Ki? P: - Hát Stacy kapitány!
MJ: - Ó, Peter...!
7:
P: - Itt volt, Mary Jane! Tényleg itt volt!! MJ: -Csak képzelődtél, Peter.
P: - Nem! Láttam! Szólt hozzám! Hogyhogy te nem láttál belőle semmit?? MJ: - Peter...el kellene menned orvoshoz...talán Dr.Kafkához...vizsgáltasd meg magad.
P: - Én nem vagyok őrült! Igenis láttam őt! És hallottam is! MJ: - És akkor most hol van? P: - Megint eltűnt! Épp úgy, ahogy tegnap éjjel a hídnál! Ugyanígy tűnt el akkor is!
MJ: - Nem lehet, hogy csak a saját lelkiismereted csinálja ezt veled, Peter? P: - Nem. Ez több annál. És meg fogom tudni, hogy ki...
P: -...vagy mi csinálja ezt velem! (húzza fel a maszkját).
8:
Máshol... (egy homályos alak lép be egy ház mögé) - Ez jól ment. / -Jobban, mint hittem volna. / - Ebben az emberben több fájdalom van, mint amennyivel valaha is találkoztam. / - És ilyen állapotban nagyon sebezhető.
- Teljesen kiszolgáltatott volt! / - De ez még nem elég. / - Még nincs vége. / - Közel sincs vége! / - Ennél még jobban fog szenvedni...igen.
Ezalatt megint máshol... (Sírkő hívatja az embereit) S: - Tegnap elég hülye voltam. / - Azt hittem Kalapácsfej Pókembert hívta segítségül, hogy kelepcébe csaljon.
S: - Kalapácsfej! Még ahhoz is hülye, hogy egy szöget beverjen a falba! Habár, ha használná a fejét...! Méghogy a Vezér ellen! Ekkora hülye ötlete is csak neki lehet!
S: - A Vezér évek óta tartja magát a rendőrség, Pókember és még a Fenegyerek ellen is! / - Majd pont Kalapácsfej fogja leverni! Ja!
S: - Na, szedelőzködjetek, lassan ideje indulni az étterembe, ahol az Idegen vár ránk!
9:
Kicsivel később... (Pókember hintázik a házak fölött) P: - Ha eddig lett volna valami kétségem afelől, hogy ez a valaki tudja, hogy én vagyok a Pókember, hát most már nincs! / - Méghozzá nagyon is jól tudja!
P: - Ez nevetséges! Még azt is tudja, hol lakom! / - És valahogy megállította az időt körülöttem, vagy mi a túró! Mary Jane nem látott semmit! A franc!
P: - De ki lehet az? Először is, ki tudja, hogy én vagyok a Pókember? Lássuk csak... / - Venom, Puma, a Kaméleon...az összes Osborn-habár ők mind halottak voltak egyszer már...Oki doki, aki szintén, Kaine, aki végzett vele, aztán ott van ugye a Túlontúli, Thanos... ez őrület! / - Mindenki tudja!!
P: - Ezzel nem megyek semmire. Lássuk csak: ki képes ilyen dolgokra? A Túlontúli biztosan. Thanos is. Mysterióról nem is szólva. Habár ő nem tudja, hogy ki vagyok. / - És akkor még ott vannak a jó fiúk is, akik közül bármelyiket megszállhatta valaki a fentiek közül, vagy csak rossz napjuk van, esetleg poénkodni van kedvük... / - A fenébe is, ez nem vezet sehova!
P: - Nincs más választásom, mint úszni az árral és megvárni, míg újból előbukkan. / - Mert nem fogja itt abbahagyni,abban biztos vagyok. / - És ha kidugja a képét megint...
P: -...akkor addig fogom ütni, amíg ki nem tálal mindennel, hogy mi ez az egész... / -...és közben majd reménykedem, hogy tényleg ne a Túlontúli legyen az! / - Most jobb, ha hazamegyek, megígértem Mary Jane-nek, hogy igyekszem majd több időt tölteni vele és a többiekkel...itt most már úgysem tehetek semmit.
10:
Még később... (egy étteremben ül Betty és Flash) B: - Jó ötlet volt tőletek, Flash, hogy összehoztátok ezt a találkozót! F: - Igen...találkoztam Mary Jane-nel, dumáltunk és közben rájöttünk, hogy mennyi mondanivalónk van egymásnak...
F: - És különben is, elég régen jöttünk már össze így...a régi barátok. Legalább csak beszélgetni. B: - Szerintem is. / - Nézd, ott jönnek Peterék!
MJ: - Sziasztok! De jó újra látni benneteket! F: - Szia Mary Jane! Szia Peter! Rég nem láttalak!
P: - Szia Flash, Betty...jól néztek ki együtt. F: - Gyere Peter, mesélj nekünk a kalandos, akciófotós életedről! / -Még mindig a Pókfejet fotózod?
P: - Többnyire. Néha azért akad más is...igaz, Betty? / - Te, mint nyomozóriporter, biztos tudod!
11:
B: - Jó szakma a miénk. Sose hittem volna, hogy egyszerű titkárnőből valaha is ide jutok. P: - De jól áll neked.
MJ: - Vigyázz, haver, még féltékeny leszek! És Flash karjaiba ugrok! P: - Megütnéd magad! Flash csatár volt, nem kapus!
F: - Azért valami csak ragadt rám! Legalábbis a nőket nem szoktam dobni! B: - Nem?
F: - Tényleg, Peter, mindig kíváncsi voltam hogy tudod te azt a rengeteg képet szerezni a Pókfejről? Az évek során már több százat készítettél róla! P: - Gondolom a jó helyen voltam a jó időben.
F: - Ugyan! Ezt elfogadnám, ha csak tíz-tizenöt fotóról lenne szó, de több száznál? Ez több kell, hogy legyen annál! / MJ: - Tényleg, Peter! Én is mindig kíváncsi voltam! P: - Mary Jane, tegyél meg nekem egy szívességet, jó?
B: - Szóval, Peter? Mi a titkod? P: - Hát én...
12:
Abban a pillanatban... ( belép az ajtón Sírkő két emberével) P: Bekattant a pókösztönöm...veszélyt jelez!
P: Sírkő! Mi a fenét keres ez itt? MJ: - Mi baj, Peter? Olyan idegesnek tűnsz!
P: - Mary Jane...azonnal el kell tűnnötök innen! -B: - Mi? Hülyéskedsz, Peter?
P: - Nem! Nem tudom megmagyarázni, Betty! De mennetek kell! Most! F: - Amiatt a pali miatt van, aki most jött be? Ismered? És hogyhogy mennünk kell? És te?
P: - Flash, erre most nincs idő... F: - Nehogy azt hidd, Peter...hé! Ez az a fickó, aki egyszer jól összevert!* Még tartozom neki! ( * lásd a Spectacular 205. számát)
P: - Flash, ne...
Ekkor... ( berobban Kalapácsfej három másikkal, géppisztolyokkal) K: - Sírkő...véged!
P: - A FÖLDRE!!
13:
S: - Fedezékbe! Gyerünk már, fiúk, mire vártok? Lőjétek szét őket! K: - Abból nem eszel, te szemét! Szövetséget ajánlottam neked és te rám támadtál! Most rajtam a sor!
K: - Tudtam, hogy idejössz ma. Itt vártam rád, amíg megérkezel...és most végzek veled! S: - Csak szeretnéd, kisember. Nemsokára szép, kerek lukak lesznek abban az egyenes fejedben!
Az asztal alatt... P: Mit tegyek? Mit tegyek??! MJ: - Peter... meg kell tenned! Itt most többről van szó... ezek az emberek lelőnek mindenkit, aki az útjukba kerül! Most nem aggódhatsz miattuk!
P: - Igazad van, Mary Jane. Flash, Betty...amit most láttok, azt nem fogjátok elhinni... kérlek bocsássatok meg nekem... F: - Miről beszélsz?
P: - Az előbb azt kérdeztétek, hogy tudtam olyan sok képet csinálni Pókemberről... (veszi le a ruháját ) B: -Peter...mit csi...
F: - Ez nem lehet! Ez egyszerűen nem lehet igaz!! B: - Peter! Te nem lehetsz...
P: - De igen, Betty...lehetek. F: - Te?? A...a nyápi Parker, akit annak idején annyira nem bírtam? P: - Ja. F: -Már értem hogy üthettél ki a középiskolai boxmeccsen...!* (* lásd az Amazing 8.-at)
P: - Komoly nyomokat hagyott benned, mi? F: - Istenem...hogy röhöghettél rajtam! P: - Ugyan, Flash... jó móka volt. Most, ha megbocsátotok...
F: - Nehogy azt mondd, hogy "munka van a Pókember számára"! P: - Eszemben sem volt. Csak van pár élet, amit meg kell mentenem... F: - Fúúúj...!
14:
K: - Sírkő, azt hiszed van valami esélyed ellenem? Akkor nagyobb bolond vagy, mint hittem! S: - Miféle szöveg ez? Hol élsz te? A 40-es évek képregényeiben? Nőj már fel, öcskös!
(Pókember előugrik) P: - Sziasztok, fiúk! Nem baj, ha én is beszállok? K: - Pókember! Te meg mit keresel itt?!
P: - Hallottam, hogy itt szervezik a gazemberek éves buliját, hát eljöttem látogatóba... hátha lesz itt egy-két fej, amivel díszíthetném a falamat otthon!
K: - Tudod mit fogsz te díszíteni! Lelőni! P: - Ugyan, Kalapácsfej, ne légy morci! A te fejed különösen hiányzik a gyűjteményemből! Tudod, van egy sarkom, ahol már csak egy kis egyenes rész maradt ki...
K: - Ezért megfizetsz, te falmászó mocsok! S: - Nekem kezd egyre szimpatikusabb lenni a Hálószövő! De azért csak intézzétek el, fiúk.
15:
P: - Szép tőletek, hogy ismét ekkora az összhang köztetek, srácok. Mit szólnátok, ha egyszerűen csak megadnátok magatokat, mielőtt még valaki megsérülne? S: - Az lenne a nap! P: - Nem? Gondoltam...
P: Maradt még benn pár ember, aki nem tudott kimenekülni az elején. Ha le tudnám kötni őket, amíg...lekötni? Nem is rossz ötlet! (kilövi a hálóját Kalapácsfejre)
K: - Te azt hiszed, hogy pár nyavajás kötél meg tudja tartani Kalapácsfejet?? P: - Hé! Álmodozni csak szabad!
(Sírkő leüti hátulról) S: - Most véged, kisember! P: - Uhnnn!
(Sírkő leüti újra) S: - Na és most mi lesz? P: - Uhhh...mi lenne, ha csak feldobnánk egy pénzt, hogy ki győzött? S: - Szeretnéd, mi?
(Kalapácsfej kezd kiszabadulni) K: - Az a kis pondró az asztal alól mászott ki...hátha van ott még valaki, aki a segítségemre lehet!
16:
(kihúzza Bettyt az asztal alól) K: - Gyere csak ki, kedvesem! B: - Neee!
(Pókembert tovább üti Sírkő közben. De erre kijózanodik odanézve) P: - Mi??
P: - Betty! Nem! K: - Látom fontos neked a kishölgy, Pókember! Szóval, ha nem adod meg magad, meg fog halni a kicsike! (pisztolyt fog Betty fejéhez)
P: - Kalapácsfej, esküszöm...ha egy ujjal is hozzányúlsz...!!! K: - Hol van most a nagy szád, Falmászó? Hol maradnak a gúnyos beszólásaid? Csak figyeld meg, ahogy kiszorítom az életet a kis barátnődből!
P: Meg fogja tenni! Tényleg megöli őt! El kell rántanom a hálóval...! Most nem téveszthetek!! Nem!
(kilövi a hálót) K: - Mit csinálsz...ne...!!
(Kalapácsfej eldől a rántástól, de a pisztolyt még elsüti. Betty összerogy.) P: - NEEEEEM!
(Pókember odaugrik Bettyhez, elkapja) P: - Betty!! Betty!! Mondj valamit! Betty! Ne halj meg! Istenem! Ne!!!
K: - Milyen megható. (Pókember felkapja a fejét) P: - Te rohadék!!
17:
(ráugrik Kalapácsfejre. Beleüt egyet, Kalapácsfej elszáll.)
P: - Te szemét, mocsok!! ( beleüt még egyet, Kalapácsfej kirepül az ablakon)
(Sírkő újra leüti őt hátulról) S: - Rólam úgy látszik már meg is feledkeztél, haver!
P: - Nehogy azt hidd, gazember! (őt is leüti, Sírkő nekirepül a falnak, elájul, behálózza)
(Pókember kiugrik az utcára) P: - Kalapácsfej eltűnt...de megtalálom! Esküszöm, hogy megtalálom!
P: - Betty...Istenem...Betty...
18:
Később, a kórházban... (Peter ül a váróteremben, az arcát a kezébe temeti. Jön Mary Jane) MJ: -Peter...Peter...
(leül ő is némán) P: - Az én hibám... MJ: -Peter, ne... P: - Soha többet nem veszem fel a pókfelszerelést. Esküszöm.
MJ: - Peter, ne tedd ezt. A világnak szüksége van Pókemberre...a segítségére. P: - Kinek?! Bettynek szüksége volt rá?? Most nézd meg mi lett vele!
MJ: - Tudom, hogy most nehéz...de gondold el hány és hány embert mentettél már meg, akik biztosan meghaltak volna, ha te nem vagy ott! P: - Jó. Kezdjük. Stacy kapitány, Gwen...
MJ: - Peter, ne légy ostoba! Te is tudod, hogy nem vagy mindenható! Te is csak ember vagy! És az emberek hibáznak... P: - De miért mindig akkor hibázom, amikor valami igazán fontos? Miért mindig akkor, amikor azt kéne megmentenem, akit ismerek, akit szeretek...akit...ó, istenem...!
MJ: - Peter! Ne tedd ezt magaddal. Kérlek... ne vessz el újra önmagadban! Annyi mindenen felülkerekedtél már...tudom, hogy ezen is túljutsz, ha akarsz...ha igazán akarod te is. P: - Igazad van, Mary Jane. Túl fogok jutni ezen.
(feláll) P: - Túljutok rajta. De aki ezt tette, az nem fog túljutni rajta! MJ: - Menj csak, ereszd ki a dühödet. De ne csinálj semmi butaságot, jó?
P: - Ne félj. Hidd el, ilyen higgadt még életemben nem voltam. (elmegy)
19:
( a folyosón sétál kifelé, amikor Traveller a vállára teszi a kezét) T: - Peter...ne.
P: - TE?!? Te meg mit keresel itt??
T: - Azért jöttem, hogy megkíméljelek a további fájdalomtól. P: - További...fájdalomtól?
T: - Igen. Nem szükséges elmenned Kalapácsfej után. A rendőrség már elkapta. Az én segítségemmel, persze. P: -Elkapta...mi közöd neked ehhez az egészhez? És hogy kerülsz te ide, egyáltalán?? Te mindig, akárhányszor csak felbukkantál, mindig csak szenvedést okoztál! Mit akarsz már megint?!
T: - Meg akarlak érteni. P: - Megérteni?? Megérteni?? Senki se érthet meg engem! Érted?? Senki!!
T: - Tudom. Ezért is akarom annyira. Kevés olyan ember van, mint te, Peter. Nagyon kevés. Még az én számomra is csupa kérdőjel vagy...
(hirtelen a tetőn állnak mindketten, Peter Pókruhában) T: - ...néha.
P: - Te... úgy tűnik te mindent tudsz...ki...mi történik velem? Miért látok feltűnni régen halott embereket, ki küldi rám őket? T: - Én.
20:
P: - MIII??
T: - Igen, én voltam. Tudni akartam milyen érzelmeket vált ki belőled, ha valaki szembesít a lelked olyan mélyével, amire eddig soha nem gondoltál.
P: - Te...te állat... azt hiszed csak úgy játszhatsz másokkal... mások érzelmeivel?!
P: - Van fogalmad róla, mekkora szenvedést okoztál ezzel nekem?? T: - Tisztában vagyok vele. Én átérzem a fájdalmadat, Pók. És ez szinte több, mint amit el tudok viselni.
P: - Hát próbáld ezt! (ugrik rá Pókember egy hatalmas ütéssel)
21:
(Traveller meg sem rezzen) T: - Tudod, hogy hiábavaló. P: - Igen, tudom! És mégis...te is tudod, hogy nem fogom abbahagyni!
P: - Addig fogom próbálni... addig foglak ütni, amíg végül ki nem ütlek... vagy ki nem dőlök a kimerültségtől!
P: - Lehet, hogy neked semmi az emberi érzelmekkel játszani, de ezt most nagyon elszúrtad! Olyan emlékekkel, olyan érzésekkel játszottál, amikben nem ismerek tréfát! Az egyetlen olyan dologba mártottad az orrod az életemben, amivel nem tűröm, ha szórakoznak!
P: - Minek hiszed te magad? Istennek?? Hogy mersz beleavatkozni az emberek életébe?! Mégis, ki vagy te?? T: - Neked fogalmad sincs róla, hogy ki vagyok én, Pókember.
T: - Egyszerűen fogalmad sincs róla. (Pókember már lebilincselve görnyed a földön).
T: - Rossz embernek tartasz, de én túl vagyok ezen... a jón és a rosszon... még az emberen is valahol... és hogy bebizonyítsam neked, hogy nem ellened folyt minden - és viszonzásul- teszek valamit érted is. P: - Mit tudnál te tenni értem?
T: - Például kitörlöm Flash Thompson és Betty Brant agyából az étteremben látottak emlékét...hogy tudják, hogy a barátjuk a Pókember. És meggyógyítom Bettyt. P: - Miért... miért teszed ezt ...értem?
T: - Sokat tanultam ma tőled, Pókember...hálával tartozom neked. De a tudásvágyam határtalan... ugye tudod mit jelent ez?
T: - Találkozunk még, Peter... (Traveller elhalványul, miközban Pókemberről eltűnnek a bilincsek)
22:
P: - Mi... mi volt ez az egész? Tényleg megtörtént mindez? Vagy csak álmodtam az egészet?
P: - Traveller... Stacy kapitány... akár megtörtént, akár nem, a mai napot nem fogom elfelejteni, azt hiszem. Szembesültem a saját lelkiismeretemmel...mintha életre kelt volna! Néha nem is tudom miért érzek nagyobb bűntudatot... Ben bácsi, vagy Gwen halála miatt...
P: - Az elsőnél még kölyök voltam...egy nagyképű, felelőtlen kölyök... és könnyedén megakadályozhattam volna... Gwennél viszont már nem voltam gyerek... és bár ott tényleg mindent megtettem, amit tudtam... de láthattam volna előre, hogy ez fog történni... és megakadályozhattam volna...ja...volna.
Később... (Mary Jane és Peter ülnek otthon) P: - Traveller igazat mondott. Betty teljesen rendbe jött. Még utóhatása sem lett a sérülésének. És tényleg nem emlékszik rá, hogy én vagyok a Pókember.
P: - És Flash sem. Pedig... iskolás korunkban mindig szerettem volna a képébe vágni... hogy a "nyápic Parker" nem más, mint a legnagyobb bálványa, Pókember. De nem lehetett. És még mindig kíváncsi lennék, vajon mi a véleménye erről a dologról még most is?
P: - De azért örülök neki, hogy így történt. Jobb így... mindkettőnknek. Bettyt is mindig kitörte a frász, ha Pókemberről volt szó. Merthogy Pókember miatt halt meg a bátyja., Bennett.* (*viiiiissza az Amazing 11.-hez)
P: - Nem bírta az izgalmakat. Habár azóta sokat fejlődött ilyen téren, mint nyomozó riporter... de azért nem hiszem, hogy túl sok jó sülne ki belőle, ha tudná...ki tudja, talán beszél álmában, vagy ilyesmi... MJ: - Még ezt sem tudod, haver? Pedig a barátnőd volt...! P: - Hát igen...egy életidővel ezelőtt... bár ennyire közel azért sosem kerültünk egymáshoz... végül is még csak 16 éves voltam... és túl félénk, azt hiszem.
P: - És Traveller... azt mondta visszajön... és én csak remélem, hogy ez az időpont minél később fog bekövetkezni...igazán nagyon remélem! MJ: - De addig még rengeteg boldog nap vár ránk, édes. P: - Ja...igen.