Ma végre nekem is sikerült elolvasnom ezt a könyvet is (igen, csak mostanra, hiába volt már meg a megjelenés napján, sajnos az idõbeosztásom csak az ilyen fáziskéséses olvasát teszi lehetõvé utóbbi idõben
). A festmények nagyon jók lettek a képregényben, bár azért Dell'otto nem tartozik a kedvenceim közé, de ez tetszett.
Viszont a panelkezeléssel már nem voltam megelégedve. Persze az is biztos, hogy ez a gyûjteményes kötet forma az ami miatt nem jönnek ki jól. Fõleg a dupla oldalaknál. Volt olyan oldal, amelyiknél már a lap alján vettem észre, hogy basszus, ez dupla oldal. Tehát szerintem ebbõl kiindulva ezt a képregényt is csak eredeti, füzetformátumban a legjobb olvasni.
A történet részemrõl egy erõs négyes osztályzatot kap. Csak a vége ront az összképen, a már általatok is kivesézett fõgonosz gyors felbukkanása és bukása. De addig, és az azutáni rész kiválóan sikerült. Viszont engem zavart ez az összevissza ugrálás az idõben. Fõleg, hogy egy idõ után már teljesen elvesztettem a fonalat, hogy most akkor a jelenben vagyunk, vagy ez megint visszatekintés, vagy most mi van. Tehát ez nálam megtörte a történetet, és nem jó értelemben véve. Persze értem én, hogy a feszültséget akarta vele húzni Bendis, de ez nálam nem jött be. Én személy szerint jobban szeretem ha egy történet lineárisan halad elõttem, nem azt mikor össze-vissza ugrál az idõben. Valamint néhol éreztem kisebb kihagyásokat is a sztoriban. Pl a végén a Rozsomákos szálon, amikor megtámadják õt is, de aztán semmi komolyat nem látunk belõle, csak mikor a végén megjelenik az X-ekkel együtt. Így nézve teljesen felesleges volt az a mellékszál a történetben. Valahogy úgy érzem, hogy Bendis már csak muszájból rakta bele, hogy azért történjen már valami Rozsomáknál is, ha már nem talált rá indokot hogy odaterelje õt is a korházhoz. Szóval tipikus Bendis, aki néha lényegtelen dolgokat tud oldalakon keresztül elhúzni, felesleges üresjáratokat rakni egy történetbe, a lényeges részt meg seperc alatt összecsapni. De ezektõl az apró hibáktól eltekintve nagyon jó a történet.
Amiben még nem értek egyet a többiekkel, én nem éreztem semmi megbánást Furyban. Egész végig céltudatosan tette azt amit tett, semmi érzelmi megingást nem véltem felfedezni benne. Az elején mikor rájött, hogy a kormány semmit sem tesz a veszély elkerülése érdekében, õ pár perc alatt döntött és lépett is. A végén is mondta, hogy nem bánta meg amit tett, hiszen idõt nyert a korábbi akciójával, és ezzel is valószínûleg sikerült idõt nyernie, meg ha jól emlékszem, akkor azt is mondta, hogy máskor is meglépné ezt, ha erre volna szükség. Tehát nem a bûntudat volt annak a hátterében, hogy õ elment, hanem inkább az, hogy tisztában volt azzal mit vétett a tettével, és annak milyen következményei vannak. Csak gondolom mivel nem érezte jogosnak egy esetleges ellene induló eljárást, inkább az eltünés mellett döntött, ahonnan ugyebár a Secret Invasionben tér vissza. Bendist ismerve, biztos hogy már akkor is ez az Inváziós dolog mozgatta a fantáziáját, és ezzel is lehet magyarázni Fury elmenekülését.
Meg ami még zavart a történetben (de ezt nem lehet csak erre a történetre kivetíteni, hiszen ez már általános minden olyan történetben amiben Pókember van), hogy Pókember pókösztöne már lassan a múlt. Hiszen itt sem jelezte neki, hogy fel fog robbanni Matt lakása, azt is Mattnek kellett észrevennie.
A fordítás és a beírás tényleg jóra sikerült. Lény szövegére külön odafigyeltem, és tényleg jó lett. Gratula Ati.
Ja, meg amin jót röhögtem az a SHIELD mûhold kódneve.
Az eredetiben is úgy volt, vagy a kódnevet neked köszönhetjük?
Asszem hirtelen ennyi. Köszi Kaine és Ati ezt a könyvet is. Jöhet a Marvels.
